KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ártatlanság bizonyítása

Farkas Ágnes

 

Aki számára Agatha Christie neve garancia, az gondolkodás nélkül jegyet vált a filmre. A Christie-féle utánozhatatlanul rejtélyes, kicsit ódon, kicsit groteszk atmoszférát hibátlan stílusérzékkel ábrázolja a film, világsztárokkal.

Akinek Donald Sutherland színészi személye sokat jelent, feltétlenül megnézi a filmet és nem is csalódik. Aki azonban valódi krimi-izgalmakra, a szerzőtől megszokott szövevényes és hátborzongató lélektani drámára, fantáziadús fordulatokra, lendületes és következetesen megszerkesztett történetre számít, az nem lesz maradéktalanul elégedett. Ezúttal nem a film a hibás; a mű az, amely nem éri el a rajongók által joggal kedvelt angol krimiklasszikus legjobb alkotásainak színvonalát.

De ha valaki Agatha Christie és Sutherland – vagy akár Faye Dunaway – feltétlen híve, ráadásul Dave Brubeck művészetét is élvezi, talán módja sem igen lesz rá, hogy a történet gyengéit tettenérje.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/08 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5745