KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Asterix, a gall

Nagy Zsolt

 

Az ám, de mennyire az! Ő a nagybetűs, ám kistermetű gall vitéz, a francia „grandeur és gloire” (nagyság és dicsőség) megtestesítője az i.e. I. században, a római megszállás időszakában. Barátjával, a rejtélyes okból többnyire egy hatalmas követ hordozgató Obelix-szel együtt ő az, aki józan esze és némi varázsital segítségével csúfot űz a római légiókból, leleplezi Caesar helytartójának mesterkedését a hatalom megszerzése érdekében és békével tér meg függetlenségét őrző szülőfalujába. A tehetősebb szülők gyermekeinek bizonyára ismerős lesz a két kópé, mivel rendszeres szereplői a borsos áron itthon is beszerezhető Pif gyermekújság képregényeinek. Számtalan mulatságos kalandjuk egyike elevenedik most meg ebben a francia–olasz koprodukcióban készült rajzfilmben. A hetven perces színes kis epizód finom humorral átszőve – olykor egy-egy poén kedvéért némi cselekménybeli üresjárattal ugyan – de szórakoztatóan, a mese minden bevett fogását alkalmazva mintegy észrevétlenül alakítja a kis franciák nemzettudatát. Megteremti az azonosulás lehetőségét egy ízig-vérig francia, kedves, agyafúrt, becsületes és jó ügyért „harcoló” figurával. Nekem két ötlet tetszett különösen a filmben. A rómaiak kiküldött kéme francia négyest kénytelen táncolni a vidám gallokkal, és egy óvatlan mozdulat miatt elveszíti műbajuszát, így lepleződik le. A druida (a gallok fán élő mindentudó csodadoktora) pedig a rómaiak fogságában a gallokat emberfeletti erejűvé tevő varázsital helyett a receptet minden áron megszerezni akaró hódítóknak olyan varázsszert főz, amelytől félelmetes ütemben elkezd nőni a hajuk és szakálluk, ezzel mintegy barbárokká teszi őket. Számomra a legnagyobb élményt mégis az jelentette, hogy két – egykor egymással harcban álló, egymást leigázó – nemzet művészi koprodukcióban készítenek filmet az adott időszakról. Szűkebb környezetünkben is szükség lenne a nemzeti önreflexió, a békévé oldó emlékezés hasonló alkotásaira.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/03 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5588