KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Légy bátor és erős!

Torma Tamás

 

„Amire túl fájdalmas elmlékezni, azt inkább egyszerűen elfeledjük” – énekelték néhány éve az Ilyenek voltunk című filmben, amelyben mellesleg Barbara Streisand és Robert Redford már eljátszotta, amit ezúttal egy kanadai páros próbált meg újra. Ted Kotcheff ugyan aligha tagadhatja, hogy látta Pollack immmár tizenöt éves sikerfilmjét, a Mordecai Richler bestselleréből forgatott adaptációnak – a zsidó „folklór” segítségével – mégis képes volt sajátos hangulatot adni. (Mondja is Joshua, a főhős: „A teniszezést meg lehet tanulni, a zsidóságot nem!”) Nosztalgiázásnál többet viszont ne reméljünk ettől a filmtől. Ahogy egy 20th Century Fox-produkciótól elvárhatja az ember, a frappáns mondások mindig a helyükön vannak („A Tízparancsolat olyan, mint egy vizsga, ha nyolcat teljesítesz, attól még lehetsz osztályelső...”); a hepiendtől azonban nincs menekvés: a bizonytalan egzisztenciájú zsidó krakéler fia végül is elnyeri a felsőosztálybeli lány kegyeit. Humor és melodráma között egyensúlyozni, Woody Allenen kívül, manapság nem sokan képesek. Ted Kotcheff sem tartozik a kivételek közé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/10 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4935