KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vadászat a Vörös Októberre

Kovács András Bálint

 

Közepes színvonalú tengeralattjáró-film. A szovjetek első csapást mérő szuper-tengeralattjárójának tisztikara elhatározza, hogy átáll az amerikaiakhoz, nehogy általuk robbantsák ki az új háborút. A baj csak az, hogy az amerikaiak azt hiszik, hogy az oroszok támadnak, az oroszok pedig meg akarják semmisíteni a dezertőr tengeralattjárót. A forgatókönyvnek két feladatot kell megoldania: hogyan jönnek rá az amerikaiak, hogy mit akar az elszabadult hajó, és hogyan mentik ki az oroszok karmai közül. A filmnek elsősorban a második része izgalmas, amikor az egyre inkább szupermenné váló CIA-ügynök, aki ki tudja hogyan, rájön, hogy ezek nem támadnak, hanem dezertálnak, megpróbál eljutni arra a tengeralattjáróra, amelyik viszont ugyancsak zseniális ötlettel rábukkan a hangtalan Vörös Október nyomára, és már éppen szétlőni készül azt.

A filmben túl sokat beszélnek, és hosszához képest túl kevés az akció. A felvételek, a díszletek szépek, csillognak-villognak, bár a produkciónak nyilván nem volt annyi pénze, mint a Csillagok háborújának, úgyhogy viszonylag kevés külső felvételt látunk. Mivel sokat lövöldözni ebben a történetben nem lehet (nukleáris rakétákat hordozó atom-tengeralattjárókról van szó), az ilyen irányú igényeket végülis a jó öreg pisztolypárbaj elégíti ki a CIA-ügynök és az elvetemültén eszmehű, de valószínűbb, hogy KGB-s segédszakács között.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/09 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4707