KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A tanú szeme

Ardai Zoltán

 

Harmadlagos, rutin-agresszív akciójelenetekből ordítóan sírós mese bomlik ki, amely egy szappanopera hetvennyolc folytatásához való papundekli-cselekményanyagot zsúfol magába. Ez a blőd kompasz a játékos kedély legcsekélyebb akcentusa nélkül van ránkvezetve. Feltűnő az elhajlítottan hollywoodi előadásmód is – az ausztrál-filmiskolás beidegződések –, de ez a duhaj pótamerikai melodráma leginkább humortalanságával lep meg. Az események egy felfoghatatlan egzisztenciájú kalandornő körül forognak, aki az FBI elől menekülve sem adja fel fő tevékenységét, amely az őt leszólító férfiak elbírálásában áll. Modora általában enervált, bizonyos bájhatással. Emberi bizalmát megnyerni már önmagában véve is erotikai értékű zsákmány és kitüntetés. Nagyon ritka, hogy egy férfi a szimpátia terepén közelítse meg ezt a hősnőt; bármely fazon, aki mégis így tesz – akárha bukdácsolva is –, perfekten hozzá fog férni, csak nem nagyon hamar. Gyorsan is fel lehet ugyan izgatni Lizát, ekkor azonban a perfekció áldozódik fel. Ha a kezdeményező más húrokat penget (szóval mit sem törődik szimpátiakérdésekkel, csak tolakszik és piszkosan mosolyog), Lise rögtön szobára megy az illetővel. Mégsem ez az ajánlott módszer, mert a nő titkon egy kifent kést szokott tartani a fenekénél, és hiú partnert ő még soha nem hagyott élve sem szobában, sem vonatvécében. Talán ez az, amit az FBI rossz néven vesz tőle. Valami brit komputer-kém azonban őrzőangyalává lesz, szerelemből elnézve neki az öléseket. A nőnek közben adódik más jó ember is: nagy szerelme egy vak apó lesz, aki a szimpátiára tett. Az ügynök elteszi láb alól a vak riválist, és most már a kölcsönös megbocsátás jegyében sírhatnak Lizivel egymás szemébe. Vagy lehet, hogy a kém le sem lepleződött Elsbeth előtt? Mindenesetre nem szabad megakadnunk a látott bűnökön, különben lelkileg alácsúszunk annak, hogy átélhessük az alaszkai zárójelenet tragikumát. Apránkint feltárul előttünk a két főszereplő múltja is. Most legyen elég annyi, hogy Liz intézeti lány volt, és főnökasszonya elárult neki egyet-mást a hímnemről. Ez sokat megvilágít a rugókból.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3032