KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csavard be, mint Beckham!

Jakab Kriszta

 

Az indiai játékfilmek folytatják térhódításukat. A nemzetközi publikum a tavalyi, számos fesztivál jelölését és díját magáénak tudható Mira Nair-film, a Monsoon Wedding óta már tudja, mire számítson, ha indiai vígjátékra vált jegyet. A Csavard be, mint Beckham rendezője, Gurinder Chadha sem lőtt mellé.

Jessnek, a tizennyolc éves, Londonban élő szikh lánynak mindene a foci. Bálványa a mértani pontosságú beíveléseiről ismert, póni-frizurás jobbszélső, David Beckham. Szülei persze azt szeretnék, ha Jesse a dzsapati sütéssel és a férjhez menés gondolatával foglalkozna, akárcsak nővére, Pinky, ő azonban szívesebben rúgja a parkban a bőrt, míg Jules rá nem talál, és meg nem hívja a helyi női focicsapatba. Ettől kezdve újdonsült barátnőjével egyszerre küzdenek a győzelemért, az edző srác szerelméért, hogy a barátságuk is megmaradjon, no meg a szülők se vegyenek észre semmit. A mindent eldöntő bajnoki mérkőzés azonban épp Pinky esküvőjének napjára esik…

A végkifejlet persze könnyedén megjósolható. Ne várjunk ettől a mozitól drámai hangvételt, mint például a hasonló témát feldolgozó Billy Elliotnál, mert itt sokkal inkább a Kelet, az kelet őszinte öniróniája jellemző, különösen az előre eltervezett házasságokat illetően. Kedvesek, élettel teliek a karakterek, különösen Juliet Stevenson, Jules édesanyjának szerepében, akit egész idő alatt csupán egyetlen dolog aggaszt: „miért hord az ő kislánya nadrágot, tán csak nem leszbikus?”.

A Csavard be, mint Beckham igazi örömmozi vérbő családi vitáival, fergeteges esküvő-jeleneteivel, betekintést engedve egy szikh család hétköznapjaiba. És lányok, most őszintén, ki akarna aloo gobhi főzéssel bíbelődni, ha úgy tudná csavarni a labdát, mint az isteni David Beckham?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/09 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2691