KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Arzén és levendula

Horváth Balázs

Arsenic and Old Lace – amerikai, 1944. Rendezte: Frank Capra. Szereplők: Cary Grant, Priscilla Lane, Peter Lorre. Forgalmazó: Pro Video. 114 perc.

Hogy vehetnéd feleségül szerelmedet, ha négymillió szót írtál a házasság ellen? Hogy indulhatnál nászútra, ha épp most tudtad meg, hogy kedves, idős nénikéid méregkeverők, akik kegyeletből öreg, magányos férfiakat szabadítanak meg „szenvedésüktől”? Az egyik testvéred Teddy Rooseveltnek hiszi magát, a másik Boris Karloff hasonmása. Mindez csak néhány probléma, amit a nagymenő író és színikritikus Mortimer Brewsternek (Cary Grant) meg kell oldania egy hosszú halloweeni éjszakán Frank Capra vígjátékában.

A negyvenes évek elejére Capra, olyan filmekkel a háta mögött, mint a Váratlan örökség, a Becsületből elégtelen vagy Az utca embere, már bőven az amerikai álom egyik legfontosabb mozgóképes ideológusának számított. Kedvelt témája a jószándékú, idealista egyén elkeseredett küzdelme a korrupt hatalommal szemben. Rendíthetetlen optimizmusát több mint hetven év távlatából könnyen túlzónak érezhetjük. Az Arzén és levendulában azonban egy másik fontos tehetségét mutatja a rendező, a kiváló mesélőjét, aki úgy ad elő, hogy teljesen belefeledkezünk a történetébe.

A film ugyanis, akárcsak az Ez történt egy éjszaka, a színtiszta szórakoztatás jegyében született. A rendező az általa már betéve ismert műfaj, a screwball comedy alapjaira helyezi az alkotást. A végletekig precíz forgatókönyvnek hála egyik őrült helyzetből a másikba csöppenünk, nincs megállás, pihenő vagy üresjárat. Minden jelenet csúcsra járatja az abszurditást, minden karakter mániákus, és mindig minden fokozható. A hebegő, kapkodó, fejvesztve rohangáló Cary Grant talán soha nem volt ennyire vicces.

Az Arzén és levendula igazi különlegessége azonban nem pusztán bolondosságában, hanem az azt átitató fekete humorában rejlik. Sorozatgyilkosok, pszichopaták, őrültek, és jó pár hulla körül bonyolódik a cselekmény, sötét és gonosz dolgokból tökéletes vicceket csinálva. A rendezőt ismerőkben legfeljebb az kelthet hiányérzetet, hogy Capra híres, a kisemberrel szembeni mély szimpátiája szintén a morbid hangulat áldozatául esik. De ebben az esetben ez egy szükséges és belátható áldozat.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/06 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12278