KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Web-mozi

Chili vagy Mango

Reformkonyha

Kránicz Bence

Az interaktív websorozat a digitális közegben is a hagyományos játékfilmes nyelvet beszéli.

Amikor a ’60-as évek elején William Castle amerikai rendező-producer kis szavazócédulákat osztott szét legújabb bemutatója, a Mr. Sardonicus vállalkozó kedvű nézői között, aligha sejtette, hogy fél évszázaddal később néhány alacsony költségvetésű produkció ugyanehhez az ötlethez folyamodik majd a nézők figyelméért folyó, egyre élesedő harcban. A szagos mozitól a mozgó ülésekig minden elképzelhető gimmickkel kísérletező, a 4DX-szel súlyosbított kortárs mozizás prófétájának is tekinthető Castle a Mr. Sardonicus esetében arra adott lehetőséget a közönségnek, hogy eldöntsék, a címszereplő túlélje-e a filmet, vagy halállal lakoljon bűneiért (rossznyelvek szerint az első verziót le sem forgatták), a legújabb hazai interaktív sorozat, a Chili vagy Mango viszont ennél szelídebb kérdésekkel bombázza a nézőt. A műfaj romantikus vígjáték, így aztán az okostelefon képernyője előtt arról dönthetünk, hogyan alakuljon hőseink aktuális randija. Az egyenként nagyjából hétperces epizódokban felváltva követhetjük nyomon Zénó, az ételkritikus és Lili, a cukrászlány ismerkedési kísérleteit, de a jelenetek adott pontjain magunk is beleszólhatunk a történésekbe, kattintással választva a vakmerő csábítási kísérlet és a humoros riposzt, az udvarias füllentés és a határozott elutasítás között.

Az elmúlt egy-két évben örvendetes módon több hazai kezdeményezés is született, amely érvényesülni kívánt a netes websorozatok, egyperces YouTube-mozik és közösségi oldalakon terjesztett vírusvideók áradatában, legyen szó komoly médiacég által megrendelt tiniszériáról (Gimi, Csalfa Karma), gótikus horrorokat megidéző független próbálkozásról (Aura) vagy műsorajánlóként felhasznált műfajjátékokról (FilmSzeretők). Talán ez utóbbi szkeccs-sorozathoz lehet a leginkább hasonlítani a Chili vagy Mangót, amennyiben itt is férfi-nő párosok által előadott helyzetgyakorlatokról van szó. Az egy helyszínen, különböző divatos budapesti éttermekben játszódó, a soros főszereplő (a Szegedi Nemzeti Színházban játszó Poroszlay Kristóf, illetve a Gimiben feltűnt Michl Júlia) mellett egy-két mellékfigurát felvonultató epizódokban kevés összetevőre kell odafigyelni, de éppen emiatt hibázni is könnyű. Az Ipacs Gergely rendező és Lőrincz Nándor író által kitalált széria legüdítőbb vonása éppen az, hogy nagyfokú profizmussal tartja be a romkom-szabályokat: pergő ritmusban érkező, életszagú dialógusok, kisképernyőn is atmoszférateremtő hatású, meleg tónusú képek (Hartung Dávid operatőri munkája), és jól megválasztott színészek teszik szerethetővé a sorozatot.

Üdvözlendő, hogy az alkotók nem elégszenek meg a digitális környezet által lehetővé tett interakció nézőcsalogató reklámötletével, és a hagyományos játékfilmes építkezésre is komoly figyelmet fordítanak. Az érezhetően egymásnak teremtett, ám mindeddig külön utakon járó főhősök alakjában nem az úttörők kalandvágya, hanem a középszertől való távolságtartás igénye tükröződik. A központi metaforaként tálalt ételekhez való viszonyulásukat tekintve a minőség iránt elkötelezett Zénó és a lisztérzékenysége folytán az átlagos termékeket elkerülő Lili hozzáállása is arról árulkodik, hogy a Chili vagy Mangó készítői a videómegosztókra jellemző zónaadagok világában is a jól ismert játékfilmes dramaturgia házias ízeire esküsznek.

 

Chili vagy Mango – magyar, 2013. Rendezte: Ipacs Gergely. Írta: Lőrincz Nándor. Kép: Hartung Dávid. Szereplők: Michl Júlia (Lili), Poroszlay Kristóf (Zénó), Fullajtár Andrea, Réti Adrienn, Keresztes Tamás, Trokán Nóra, Stefanovics Angéla és Kovács Lehel. Gyártó: FilmDrops Produkciós Kft. Letöltés: www.filmdrops.hu.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/11 41-41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11649