KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Robotzsaru 3.

Bíró Péter

Ritkán fordul elő az ilyen filmek esetében, hogy a folytatás jobban sikerülne, mint az első rész. És ekkor még nem beszéltünk ama bizonyos első darabok minőségéről, mivel az végképp használhatatlanná relativizálná az alul- és felülmúlás amúgy sem szigorúan tisztázott fogalmát. Ha a Robotzsaru I. nem volt igazán eredeti, sem ötletét, sem kivitelét tekintve, a harmadik tisztességesen hozza ugyanezt a formát.

Az akció- és érzelemdús film a jövő század Amerikáját vetíti elénk, ahol az Üzlet, a Pénz már odáig vetemedik, hogy százezreket akar kitelepíteni, hogy a felszabadult területen felépítse a tökéletes, nyomor és bűnnélküli várost (lásd: A Pusztító). Túl hidegháborún, oroszokon a szorongás immár új arcot, formát ölt az amerikai film tudatalattijában: a szálak egy nagyon hatalmas, nagyon gonosz japán ember kezében futnak össze. A robotzsaru természetesen a Jó oldalán avatkozik a küzdelembe, és a maga lassú, de kíméletlen módján végül győzedelmeskedik is.

A film egyik gyakran visszatérő konfliktusa abból a kettősségből adódik, hogy a főhős elpusztíthatatlan géptestében emlékező és érző emberi agy működik. Az alkotók egyértelműen és talán kissé egysíkúan azt sugallják, ez szánalomra méltó állapot, nem gondolva azokra a halandókra, akik esetleg sóvárgással tekintenek egy ilyesfajta rozsdamentes, elnyűhetetlen öröklétre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1158