KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/október
KRÓNIKA
• (X) : Szmoktunovszkij ismeretlen szerepeiből Filmsorozat az Örökmozgóban
MAGYAR FILM
• Mihancsik Zsófia: Filmtörvényen kívül Beszélgetés Szabó Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Bársony Éva: A gyanakvás légköre Beszélgetés Sára Sándorral

• Földényi F. László: Hazát kereső nemzedék Heimat II.
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az európai tévétudat EuroNews
• Várkonyi Tibor: A Didier-ügy Francia reality show
• Almási Miklós: A médiának mindig igaza van… A tévé-mítoszgyár
KÖNYV
• Kelecsényi László: A szabály és a kivétel Henri-Pierre Roché: Jules és Jim

• Janisch Attila: Psycho Az én mozim
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Görbülő tér a zseni körül Van Gogh
• Kéri László: Mindez nekünk már csak mozi marad? Sztálingrád
• Kozma György: Henrik galambjai Árnyékszázad
• Bakács Tibor Settenkedő: Hollywoodi fosszília Jurassic Park
• Barotányi Zoltán: Nuncsakus húszéveseké a világ Az utolsó akcióhős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Összeomlás
• Glauziusz Tamás: A zongorakísérő
• Barotányi Zoltán: Red Rock West
• Gelencsér Gábor: Az emberi szív térképe
• Mockler János: Bűnben égve
• Sneé Péter: Haláli fegyver
• Tamás Amaryllis: A szerelem hullámhosszán

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Edukators

Földes András

 

A német újraegyesítés lelkesültségén és naivitásán nosztalgiázó Good Bye, Lenin sikere után szükségszerű volt, hogy filmre vigyék azt a kort is, amibe végül a forradalmi eufória torkollott. A rendszerváltás lelkes tévészerelője az Edukators-ban ismét a rendszer ellenében tevékenykedő fiatalt játszik, igaz, a megdöntendő ideológia ezúttal már a kapitalizmus. Jan, lánglelkű antiglobalista társával együtt milliomosok házait töri fel, hogy a művészeti projekt szellemében felhalmozott bútorok tetejére üzenetet helyezzen el: „Túl sok a pénzed!” Így üzenve hadat az elanyagiasodott, a belső értékekkel és a kisállatokkal mit sem törődő világnak.

A filozofikus forradalmat nem a rendőrség, hanem az érzelmek kavarják meg. Az összeszokott párost szerelmi háromszöggé bővítő lány megjelenése átgondolatlan akcióhoz, majd egy milliomos kényszerű elrablásához vezet.

Az Edukators témaválasztása telitalálatnak tűnik, hiszen a jellegzetesen ezredfordulós, újbalos réteggel nem sokan foglalkoztak, noha már csak a Világbank gyűlései ellen szervezett, több ezer fős demonstrációk, vagy a Budapesten is megjelenő, közösségi házfoglalók is mutatják, markáns jegyekkel bíró, aktuális kérdéseket feszegető szubkultúráról van szó.

Hans Weingartner azonban nem tudott mit kezdeni a nagy lehetőséggel. Az Edukators nem azért bukik el, mert a rendező átlátszó módon tereli a csapatot egy világtól elzárt, ámde festői kilátással bíró pásztorlakba, hogy ott didaktikus párbeszédek formájában ütközhessenek a nézetek. A téma elvinné még azt is, hogy a rendező leplezetlen szimpátiát táplál lázadó hősei iránt. Weingartner azonban maga sem ismeri igazán a lázadók nézeteit. Az ideológiai konfliktus egyik oldalára így a fogyasztói társadalom képviselői kerültek, akik történetesen mind érzéketlen és pökhendi alakok. Szemben velük pedig a közhelyeket puffogtató lázadók állnak.

Az Edukators szellemes csavarral véget érő ifjúsági kalandfilm lett, ami pont úgy viszonyul az ügy valódi kérdéseihez, mint Che Guevarás póló a forradalomhoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8293