KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/október
KRÓNIKA
• (X) : Szmoktunovszkij ismeretlen szerepeiből Filmsorozat az Örökmozgóban
MAGYAR FILM
• Mihancsik Zsófia: Filmtörvényen kívül Beszélgetés Szabó Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Bársony Éva: A gyanakvás légköre Beszélgetés Sára Sándorral

• Földényi F. László: Hazát kereső nemzedék Heimat II.
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az európai tévétudat EuroNews
• Várkonyi Tibor: A Didier-ügy Francia reality show
• Almási Miklós: A médiának mindig igaza van… A tévé-mítoszgyár
KÖNYV
• Kelecsényi László: A szabály és a kivétel Henri-Pierre Roché: Jules és Jim

• Janisch Attila: Psycho Az én mozim
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Görbülő tér a zseni körül Van Gogh
• Kéri László: Mindez nekünk már csak mozi marad? Sztálingrád
• Kozma György: Henrik galambjai Árnyékszázad
• Bakács Tibor Settenkedő: Hollywoodi fosszília Jurassic Park
• Barotányi Zoltán: Nuncsakus húszéveseké a világ Az utolsó akcióhős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Összeomlás
• Glauziusz Tamás: A zongorakísérő
• Barotányi Zoltán: Red Rock West
• Gelencsér Gábor: Az emberi szív térképe
• Mockler János: Bűnben égve
• Sneé Péter: Haláli fegyver
• Tamás Amaryllis: A szerelem hullámhosszán

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vendégek vadnyugaton

Schéry András

 

Az olasz spagetti-westernek, az NDK indiánfilmek, a magyar betyár-easternek után a román Dan Pita úgy határozott, hogy ő bizony „originál” westernt fog csinálni. A hitelesség érdekében – meg bizonyára az export perspektíváit is szem előtt tartva – odáig ment el, hogy az egész filmet angolul vette föl, csupán a Vadnyugaton „couleur local” gyanánt szerencsétlenkedő két balga atyafi próbálja magát román anyanyelvén megértetni – természetesen csekély sikerrel, hogy a jelenet annál humorosabb legyen.

A rendező láthatóan – néha túlságosan is láthatóan – igen művelt western-ügyben: összehozza, még ha a hajánál cibálva is, a műfaj csaknem valamennyi kellékét; csak ő is valahogy úgy jár a westernnel, mint a filmtudorok: akármilyen pontosan regisztrálja az alkotóelemeket, arra az egyre nem tud rájönni, mitől western a western, így hát buzgalmának eredménye jobbára szánalmasan fárasztó. Maga a rendező is érezhette, hogy ennek a házilagos kivitelezésű Vadnyugatnak kínos verejtékszaga van, ezért hát eltolta a hangsúlyt egy álszent mormon prédikátor és ennek temérdek felesége, a természetesen vaskalapos és sápítozó üdvhadseregi hölgyek, no meg az Amerikában időközben banditának állt testvérük nyomában csetlő-botló, s végül meg nem érdemelt jutalmukat elnyerő román atyafiak felé; olyannyira, hogy a kalandból, a western feszültségéből végül vajmi kevés maradt. Szerencse, hogy mostanában – bár gyéren – láthatók a műfaj jobb darabjai is, nemcsak ez a bágyadt stílusgyakorlat, ahol még a saloon ajtajának két szárnya sem egyszerre vágódik szét a pisztolya helyett az angol artikulációra ügyelő cowboy előtt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/10 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8124