KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/október
KRÓNIKA
• (X) : Szmoktunovszkij ismeretlen szerepeiből Filmsorozat az Örökmozgóban
MAGYAR FILM
• Mihancsik Zsófia: Filmtörvényen kívül Beszélgetés Szabó Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Bársony Éva: A gyanakvás légköre Beszélgetés Sára Sándorral

• Földényi F. László: Hazát kereső nemzedék Heimat II.
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az európai tévétudat EuroNews
• Várkonyi Tibor: A Didier-ügy Francia reality show
• Almási Miklós: A médiának mindig igaza van… A tévé-mítoszgyár
KÖNYV
• Kelecsényi László: A szabály és a kivétel Henri-Pierre Roché: Jules és Jim

• Janisch Attila: Psycho Az én mozim
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Görbülő tér a zseni körül Van Gogh
• Kéri László: Mindez nekünk már csak mozi marad? Sztálingrád
• Kozma György: Henrik galambjai Árnyékszázad
• Bakács Tibor Settenkedő: Hollywoodi fosszília Jurassic Park
• Barotányi Zoltán: Nuncsakus húszéveseké a világ Az utolsó akcióhős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Összeomlás
• Glauziusz Tamás: A zongorakísérő
• Barotányi Zoltán: Red Rock West
• Gelencsér Gábor: Az emberi szív térképe
• Mockler János: Bűnben égve
• Sneé Péter: Haláli fegyver
• Tamás Amaryllis: A szerelem hullámhosszán

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ellopták Jupiter fenekét

Dániel Ferenc

 

Ellopják a márványtorzó-Jupiter fenekét, ám a nézőnek nincs oka aggodalomra: méltán közkedvelt francia színészek, élükön Annie Girardot-val és Philippe Noiret-val, gondoskodnak róla, hogy a nagyértékű ülep megkerüljön; jóízű kalandok, fordulatok, vidámságok és pikáns szövegelések közepette. Philippe de Broca, a rendező jó, de nem túlfeszített iramot diktál. Ennek köszönhetően még egy nyári görögországi üdülés minden békebeli örömében is osztozhatunk. Mélykék tenger. Tintakék ég. Akropolisz. Narancsligetek, hegyi kolostorok, hófehér házak, hajók, konflisok, meredélyes utak. A helyszín annyira vonzó, hogy egy-egy jól megérdemelt pillanatban a hajszát is félbeszakítva, a színészek strandolnak, napoznak (talán még az operatőr is fejeseket ugrált két snitt között). Persze a gondűző vígjátékhoz kellenek még hullák (vannak), rablók (feltünedeznek, amikor a feszültségkeltés ezt megkívánja), zsaruk (a legszemfülesebb maga Annie Girardot, de a „civil” Noiret is belejön), és végül helybeliek. A görög vendéglátók szemmel láthatólag szívesen statisztálnak – lévén idegenforgalmi idény – s különben is a bolondos francia stáb kinevetteti a turizmust, a műemlék-tapodást, a fotómániát, az örök nászutasságot.

Műfaji biztonságérzetünk támad: mintha de Broca belülről látná, hogy a nosztalgia nem azonos a múltba vágyódással, hanem kontraszthatás – mozgékony felvevőgép mozgalmas eseményeket közvetít s azok centrumában megbízhatóan jelen van két középkorú, kicsit elnehezedett ember (jelentős színészegyéniség), derülnek önmagukon, egymáson s az egész ironikus mozgalmasságon. Szuszogva ugyan, de végigcsinálják.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7491