KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/október
KRÓNIKA
• (X) : Szmoktunovszkij ismeretlen szerepeiből Filmsorozat az Örökmozgóban
MAGYAR FILM
• Mihancsik Zsófia: Filmtörvényen kívül Beszélgetés Szabó Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Bársony Éva: A gyanakvás légköre Beszélgetés Sára Sándorral

• Földényi F. László: Hazát kereső nemzedék Heimat II.
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az európai tévétudat EuroNews
• Várkonyi Tibor: A Didier-ügy Francia reality show
• Almási Miklós: A médiának mindig igaza van… A tévé-mítoszgyár
KÖNYV
• Kelecsényi László: A szabály és a kivétel Henri-Pierre Roché: Jules és Jim

• Janisch Attila: Psycho Az én mozim
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Görbülő tér a zseni körül Van Gogh
• Kéri László: Mindez nekünk már csak mozi marad? Sztálingrád
• Kozma György: Henrik galambjai Árnyékszázad
• Bakács Tibor Settenkedő: Hollywoodi fosszília Jurassic Park
• Barotányi Zoltán: Nuncsakus húszéveseké a világ Az utolsó akcióhős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Összeomlás
• Glauziusz Tamás: A zongorakísérő
• Barotányi Zoltán: Red Rock West
• Gelencsér Gábor: Az emberi szív térképe
• Mockler János: Bűnben égve
• Sneé Péter: Haláli fegyver
• Tamás Amaryllis: A szerelem hullámhosszán

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Juris Podnieks halálára

Könnyű-e filmrendezőnek lenni?

Székely Gabriella

Könnyű-e fiatalnak lenni? – kérdezte 1986-ban egy szovjet filmrendező-operatőr a rigai főtéren gyülekező punkokat, Afganisztánt megjárt huszonéves veteránokat, csecsemőjét ringató fiatalasszonyt, beatkoncertek csápolóit. A világhíressé vált dokumentumfilm bejárta a világ számtalan tévécsatornáját. Moszkvában hosszú sorokban várakoztak a könnyű és nehéz életű fiatalok és öregek, hogy megnézhessék a moziban, hogyan vall egy nemzedék önmagáról, meg a világról, mely felnevelte. A nyolcvanas évek közepe Kelet-Európában amúgy is a nagy nyilvános szembenézések időszaka volt, a megcsillant szabadságtól mámorosan sokan újra hinni kezdték, hogy a világ értelmesen megváltoztatható és megjavítható. Podnieks, a tehetséges és okos dokumentarista már akkor kétkedve szemlélte a lázas nekibuzdulásokat. Tudta, mert elhitte beszélgető partnereinek, hogy nem lesz könnyű újratanulni a becsület, az erkölcs, a lelkiismeret fogalmát. Filmjeit nézve az embernek sosem támadt az az érzése, mintha a riporter már mindent tudna, amikor megkérdezi valamiről az alanyát, mintha csak a tudatlan nézőnek ismételnék el mégegyszer, amivel ők ketten már régen tisztában vannak. Bár az ő filmjében, 1986-ban hangzott el először nyilvánosan a Szovjetunióban, hogy Afganisztánban mocskos háború folyt, mégsem állt be a politikai pikantériákat fürkészők hosszú sorába, a nekibátorodott tabudöntögetők közé, akik sokszor nem is annyira a fájdalmakat, a sérelmeket akarják világgá kürtölni, hanem az a fontos számukra, hogy a kiáltásuk jó messzire hallatszódjék.

A moszkvai puccs évfordulóján a magyar tévében láthattuk felvételeit, a tankokból kimerészkedő kiskatonák rémült tekintetét. Vajon 1991-ben könnyű volt-e fiatalnak lenni?

Juris Podnieks, lett filmrendező, 42 éves korában, búvárkodás közben fulladt a tengerbe, Riga közelében.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/11 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=587