KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/október
KRÓNIKA
• (X) : Szmoktunovszkij ismeretlen szerepeiből Filmsorozat az Örökmozgóban
MAGYAR FILM
• Mihancsik Zsófia: Filmtörvényen kívül Beszélgetés Szabó Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Bársony Éva: A gyanakvás légköre Beszélgetés Sára Sándorral

• Földényi F. László: Hazát kereső nemzedék Heimat II.
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az európai tévétudat EuroNews
• Várkonyi Tibor: A Didier-ügy Francia reality show
• Almási Miklós: A médiának mindig igaza van… A tévé-mítoszgyár
KÖNYV
• Kelecsényi László: A szabály és a kivétel Henri-Pierre Roché: Jules és Jim

• Janisch Attila: Psycho Az én mozim
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Görbülő tér a zseni körül Van Gogh
• Kéri László: Mindez nekünk már csak mozi marad? Sztálingrád
• Kozma György: Henrik galambjai Árnyékszázad
• Bakács Tibor Settenkedő: Hollywoodi fosszília Jurassic Park
• Barotányi Zoltán: Nuncsakus húszéveseké a világ Az utolsó akcióhős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Összeomlás
• Glauziusz Tamás: A zongorakísérő
• Barotányi Zoltán: Red Rock West
• Gelencsér Gábor: Az emberi szív térképe
• Mockler János: Bűnben égve
• Sneé Péter: Haláli fegyver
• Tamás Amaryllis: A szerelem hullámhosszán

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hullámok hercege

Turcsányi Sándor

Vagy 25 évvel ezelőtt Omar Sharif egy étteremben franciául rendelt Barbra Streisandnak. Ez volt a Funny Girl. Ismétlés a tudás anyja. Most pedig Barbra rendel, r hangzókat ropogtatva, homárt. Omar helyett Nick Nolte-nak. Még 25 esztendő, és a derék Nick is rendel – gyanítom – Frankensteinnek. Egyéb tekintetben sem múlt el nyomtalanul e negyed század. Hősnőnk ez idő alatt egyre szebb, vonzóbb, szexibb lett. Szeme, szája, keze, lába láttán eláll még a lélegzetünk is.

Most nem csak főszerepel, rendez is. De ezt inkább ne bolygassuk. Love story – egy kis vulgárpszichológiával dúsítva. Mire jó a szép pszichiáternő díványa? Észbontó dolgokra, naná. Mire jó a szokvány amerikai melodráma? Két félhomályban töltött órára, mialatt nem csak a robogás szendereg. Villognak a szemek, s a néma ajakrándulás nem a szót helyettesíti, hanem a lélek viharait hivatott ábrázolni, ahogy ezt a hollywoodi férfisztároktól már megszokhattuk. Idén még Arany Glóbusz is jár érte.

A tévésorozatok kedvelőinek extra ajándék is jut. Újra teljes színészi arzenáljának birtokában, de immár anyaszerepben, s a mű végpontjai között régi önmagától nagyi korig öregedve lép elénk maga Kate Nelligan. Hogy ki ő? Az Onedin család egykori üdvöskéje, a remek Jamesre pályázó szépségek egyike. Jó emlékezni rá, ő volt Miss Mócli, a drámai szende.

A filmnek eleje, közepe és vége van. Ez a rendező érdeme. A főszereplőé előnyös külseje. És ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni ma, amikor a műanyag nőknek áll a zászló.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=443