KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/október
KRÓNIKA
• (X) : Szmoktunovszkij ismeretlen szerepeiből Filmsorozat az Örökmozgóban
MAGYAR FILM
• Mihancsik Zsófia: Filmtörvényen kívül Beszélgetés Szabó Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Bársony Éva: A gyanakvás légköre Beszélgetés Sára Sándorral

• Földényi F. László: Hazát kereső nemzedék Heimat II.
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az európai tévétudat EuroNews
• Várkonyi Tibor: A Didier-ügy Francia reality show
• Almási Miklós: A médiának mindig igaza van… A tévé-mítoszgyár
KÖNYV
• Kelecsényi László: A szabály és a kivétel Henri-Pierre Roché: Jules és Jim

• Janisch Attila: Psycho Az én mozim
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Görbülő tér a zseni körül Van Gogh
• Kéri László: Mindez nekünk már csak mozi marad? Sztálingrád
• Kozma György: Henrik galambjai Árnyékszázad
• Bakács Tibor Settenkedő: Hollywoodi fosszília Jurassic Park
• Barotányi Zoltán: Nuncsakus húszéveseké a világ Az utolsó akcióhős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Összeomlás
• Glauziusz Tamás: A zongorakísérő
• Barotányi Zoltán: Red Rock West
• Gelencsér Gábor: Az emberi szív térképe
• Mockler János: Bűnben égve
• Sneé Péter: Haláli fegyver
• Tamás Amaryllis: A szerelem hullámhosszán

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A suttogó

Vidovszky György

 

A suttogó olyan ember, aki ért a lovak nyelvén. Nem idomár, annál több: humánus és kevésbé szimpatikus módszerekkel akarata alá kényszeríti a megvadult lovat – ha kell, akár több hetes kemény munka során. A film egyik főhőse egy 14 éves kislány, akit súlyos baleset ért lova, Pilgrim hátán. Maradandó testi és lelki sérüléseket szenvedett lovával együtt. A felépülés sikere érdekében anyja, Annie felkeresi a „suttogót”, aki eredetileg marhapásztor egy festői szépségű, hamisítatlanul amerikai természeti környezetben. Annie, bár sikeres szerkesztő New Yorkban és boldog családanya, hamarosan beleszeret a tájba és annak szomorú-szótlan pszichoterapeutájába, a suttogóba.

Mesésen vonzó figurák és történet – hiszen a folytatást úgy is könnyű kitalálni –; bódítóan hat a nézőre a szélesvásznú tájképorgia, a sok hatásvadász lassítás, a hömpölygő muzsika. Már-már olyan csábító a naplementében lovagló, vasalt farmeringes, frappáns lélekbúvár képe, mint egy cigarettareklám. De tudjuk, az ilyen magányos típusú cowboyok nem mutatnak jól újsággal a kezükben és papuccsal a lábukon, ezért Annie – bár sírva – lemond róla, átengedve ezzel a vágyakozást a nézők millióinak. Kár! A film egyetlen hiteles, őszinte figurája volt Annie, személye hozott némi természetességet ebbe a természetellenesen természetközeli világba, ahol minden problémára, kérdésre akad egy blikkfangos, tökéletes válasz. Kristin Scott Thomas játéka, jelenléte a vásznon a fölösleges képváltások ellenére is titkokkal teli, magával ragadó. A szájába adott közhelyek bájjal telnek meg, humoros zavartsága megejtő. Oscar-díj gyanús, kikapcsolódást nyújtó, szép film az önismeret felfedezéséről, amerikai Tüskevár, amely – valljuk be – a főhősökben maradandóbb nyomot hagy, mint a nézőben. (Robert Redford rendezői pályafutása során ez az első filmje, amiben ő maga is szerepel.)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/10 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3828