KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Titanic Fesztivál

• Bikácsy Gergely: A márki és a mimus Sade márki élete
• Antal István: Szabadszád Beszélgetés Szirtes Andrással
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Betege a hazug világnak Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1993
• Kézdi-Kovács Zsolt: Vissza a történethez Cannes

• Molnár Gál Péter: Kitaposott bakancsok Sir Richard Chaplinje
• Földényi F. László: A rosszkedvű filozófus Wittgenstein
FORGATÓKÖNYV
• Nádas Péter: A fotográfia szép története Filmnovella 2.
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Madame sans-gêne Madonna
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: A negyvenkettedik Síró játék
• Fáber András: Ötvenhatos mese A gólyák mindig visszatérnek
LÁTTUK MÉG
• Sneé Péter: Idétlen időkig
• Koltai Ágnes: Csendes érintés
• Mockler János: Igaz történet férfiakról és nőkről
• Mockler János: Jó zsaru, kisebb hibákkal
• Barotányi Zoltán: Sommersby
• Schubert Gusztáv: Világok arca – Baraka
• Tamás Amaryllis: Sivatagi lavina
• Kovács Ágnes: A dzsentlemanus

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Vincent, François, Paul és a többiek

Bikácsy Gergely

 

Claude Sautet ezzel a filmmel a francia filmművészet élvonalába emelkedett. Otthon. Számunkra némileg érthetetlenül. Vannak filmek, melyek egy nép, egy ország „lelkületét”, társadalmának valamely fontos gondját egy gyakorló orvos pontosságával tudják ábrázolni. S ennek a ráismerés erejével igazán a „helybeliek”, esetünkben a franciák tudnak örülni. Főleg, ha a diagnózis nem fenyegetően komor. Sautet doktor elővigyázatra, figyelemre, diétára inti betegét (a francia társadalmat). Egyúttal felelős hangon, de férfias mosollyal közli, hogy baja viszont nincs semmi. Emberi meleget, összetartást, segítőkészséget ír elő.

Minden ország filmgyártásában vannak hasonló doktor-rendezők. Magam úgy érzem, ténykedésük kevéssé üdvözítő. S miután annyi más hazai nézővel együtt még csak magamra sem ismerek a nagy és férfias francia sztárparádéban (Piccoli! Yves Montand! Depardieu! Reggiani!) – egyszerűen (bár talán színvonalasan...) unatkozom.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/04 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8228