KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Titanic Fesztivál

• Bikácsy Gergely: A márki és a mimus Sade márki élete
• Antal István: Szabadszád Beszélgetés Szirtes Andrással
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Betege a hazug világnak Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1993
• Kézdi-Kovács Zsolt: Vissza a történethez Cannes

• Molnár Gál Péter: Kitaposott bakancsok Sir Richard Chaplinje
• Földényi F. László: A rosszkedvű filozófus Wittgenstein
FORGATÓKÖNYV
• Nádas Péter: A fotográfia szép története Filmnovella 2.
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Madame sans-gêne Madonna
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: A negyvenkettedik Síró játék
• Fáber András: Ötvenhatos mese A gólyák mindig visszatérnek
LÁTTUK MÉG
• Sneé Péter: Idétlen időkig
• Koltai Ágnes: Csendes érintés
• Mockler János: Igaz történet férfiakról és nőkről
• Mockler János: Jó zsaru, kisebb hibákkal
• Barotányi Zoltán: Sommersby
• Schubert Gusztáv: Világok arca – Baraka
• Tamás Amaryllis: Sivatagi lavina
• Kovács Ágnes: A dzsentlemanus

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Állomásfőnök

Kolozsi László

 

Peter Dincklage kitűnő színész, de nem fogják elhalmozni szerepajánlatokkal. Peter Dincklage – a Sundance Fesztiválon három díjjal is jutalmazott  Állomásfőnök című film hőse – ugyanis törpe. Alig magasabb, mint egy hatodikos általános iskolás. Egyetlen szenvedélye: a vonatok. A trainspotting. A cím már foglalt volt. Pedig jobb cím lett volna: a Peter Dincklage alakította Finbar McBride ugyanis nem állomásfőnök. Az állomás, amit egy szintén vonat-megszállott barátjától örökölt, évek óta használaton kívül áll.

Finbarnak egyetlen bőröndbe belefér minden holmija. Amint beköltözik örökségébe, elkezdi zaklatni az állomásépület előtt tanyázó kubai menekült, Joe, aki rozzant furgonjában hot-dogot meg sört árul, és szinte egész nap csak a kocsi előtt üldögél. Joe törzsvendége a kétbalkezes, elhagyott feleség, Olivia, aki szintén többször keresi Finbar társaságát, mint ahányszor Finbar óhajtja. Az Állomásfőnök három magányos ember kapcsolatáról szól. Mind a hárman kitaszítottak: Oliviát megcsalta a férje, Joe soha nem lehet igazi amerikai, Finbart pedig mindenki megbámulja. Finbart már egyáltalán nem szórakoztatja (miért is szórakoztatná), hogy vagy megijednek tőle, vagy csodálkoznak azon, hogy milyen kicsi, és tulajdonképpen csak Olivia és Joe az, aki mintha észre sem venné, hogy Finbar törpe.

Annak ellenére, hogy a film fordulatai elég kiszámíthatóak, az Állomásfőnök tulajdonképpen merész és kedves alkotás; merész, mert nem egy poén arra épül, hogy Finbar törpe (de egyetlen poén sem durva, pláne nem sértő), és kedves, mert mindhárom főhős nagyon szerethető figura; annak ellenére, hogy szélsőségesek, nagyon hasonlítanak a legszeretetreméltóbb ismerőseinkre. Az Állomásfőnök forgatókönyvét tanítani lehetne filmfőiskolákon. Thomas McCarthy finoman árnyalja a karaktereket. Magabiztosan tudja kibontani hőseinek életét egy-egy párbeszédben. Az Állomásfőnök nem hivalkodó, nem nagyszabású film: kamaradarab. Vonóstrió. Amiben egyetlen szereplő sem fog egyetlen hamis hangot sem.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/02 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4813