KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Titanic Fesztivál

• Bikácsy Gergely: A márki és a mimus Sade márki élete
• Antal István: Szabadszád Beszélgetés Szirtes Andrással
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Betege a hazug világnak Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1993
• Kézdi-Kovács Zsolt: Vissza a történethez Cannes

• Molnár Gál Péter: Kitaposott bakancsok Sir Richard Chaplinje
• Földényi F. László: A rosszkedvű filozófus Wittgenstein
FORGATÓKÖNYV
• Nádas Péter: A fotográfia szép története Filmnovella 2.
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Madame sans-gêne Madonna
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: A negyvenkettedik Síró játék
• Fáber András: Ötvenhatos mese A gólyák mindig visszatérnek
LÁTTUK MÉG
• Sneé Péter: Idétlen időkig
• Koltai Ágnes: Csendes érintés
• Mockler János: Igaz történet férfiakról és nőkről
• Mockler János: Jó zsaru, kisebb hibákkal
• Barotányi Zoltán: Sommersby
• Schubert Gusztáv: Világok arca – Baraka
• Tamás Amaryllis: Sivatagi lavina
• Kovács Ágnes: A dzsentlemanus

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Életem értelmei

Sándor Anna

Nos batailles – francia, 2018. Rendezte: Guillame Senez. Írta: Raphaelle Desplechin. Kép: Elin Kirschfink. Szereplők: Romain Duris (Olivier), Lucie Debay (Laura), Laetitia Dosch (Betty), Laure Calamy (Claire). Gyártó: Les Films Pelléas / Iota Production. Forgalmazó: ADS Service. Felirat. 98 perc.

 

Klasszikus apafilmet rendezett Guillaume Senez: az Életem értelmei azt mutatja be, ahogy egy férfi helyre teszi a prioritásait, és megtanul apaként részt venni a gyerekei életében. Ha csak a témáját nézzük, a 2018-as belga-francia film nem egy revelatív darab, inkább az érzékenységével bizonyul többnek a hasonló témájú filmeknél. A túlterhelt raktári munkás és elkötelezett szakszervezeti tag, Olivier szinte csak aludni jár haza. Nem mintha hiányozna otthonukból a szeretet, a felesége, Laura lassan mégis belerokkan ebbe a magárahagyottságba és egy nap elhagyja a családját. Olivier pedig ott marad a két kisiskolás gyerekükkel, és fogalma sincs, mihez kezdjen. A film többet nem is foglalkozik Laurával, sőt felelősöket sem kezd keresni, miközben egy komoly társadalmi tabut érint, a gyermekeit elhagyó anya problémáját. Akkor sem hibáztat, amikor azt a gyakori helyzetet vizsgálja, amelyben egy apa kizárólag a munkájára figyel, és nincs jelen a családjában. Az író-rendező ehelyett – a kézikamera segítségével – szinte testközelről követi végig Olivier útját a krízisben.

Senez már első filmjében, a tinédzser-terhességről szóló Maxime és Mélanie-ban is foglalkozott a szülői lét kérdéseivel, ezúttal komikus és drámai jelenetekben mutatja be a szülő-gyerek kapcsolatok örömeit és buktatóit. Mivel komplex ábrázolásra törekszik, azt sem hanyagolja el, milyen munkahelyi kihívások érik Olivier-t egyedülálló szülőként, vagy hogyan dolgozza fel a párkapcsolati sokkot. Az Életem értelmei elsősorban a főszereplő, Romain Duris filmje, de élénk színfoltként ellenpontozza a húgát alakító Laetitia Dosch, akinek karaktere levegőt enged a válság fullasztó klausztrofóbiájába. Egy-két összecsapott jelenettől eltekintve, az Életem értelmei tisztességesen összerakott, humánus film, amely szerencsére nem intézi el a fajsúlyos témát banális álmegoldásokkal.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14064