KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Titanic Fesztivál

• Bikácsy Gergely: A márki és a mimus Sade márki élete
• Antal István: Szabadszád Beszélgetés Szirtes Andrással
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Betege a hazug világnak Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1993
• Kézdi-Kovács Zsolt: Vissza a történethez Cannes

• Molnár Gál Péter: Kitaposott bakancsok Sir Richard Chaplinje
• Földényi F. László: A rosszkedvű filozófus Wittgenstein
FORGATÓKÖNYV
• Nádas Péter: A fotográfia szép története Filmnovella 2.
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Madame sans-gêne Madonna
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: A negyvenkettedik Síró játék
• Fáber András: Ötvenhatos mese A gólyák mindig visszatérnek
LÁTTUK MÉG
• Sneé Péter: Idétlen időkig
• Koltai Ágnes: Csendes érintés
• Mockler János: Igaz történet férfiakról és nőkről
• Mockler János: Jó zsaru, kisebb hibákkal
• Barotányi Zoltán: Sommersby
• Schubert Gusztáv: Világok arca – Baraka
• Tamás Amaryllis: Sivatagi lavina
• Kovács Ágnes: A dzsentlemanus

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Carné és Casarès

Molnár Gál Péter

 

Legfrissebb filmművészeti halottak: Marcel Carné és remekének, a Szerelmek városának Nathalie-ja: Maria Casarès. Carné 1908-ban született Párizsban. Casarès 1922-ben a spanyolországi Corunában (eredeti nevén: Maria Casarès Quiroga), a polgárháború egyik miniszterének leányaként. Franco győzelme után Franciaországba menekülnek. Ott lesz a spanyol lányból a legnagyobb modern francia tragika.

Carné tizenhét évesen beleszeret a moziba. Fotótanfolyamot végez biztosítótársasági tisztviselő létére. Technikusi oklevelet szerez. Françoise Rosay színésznő pártfogolásával Georges Périnal operatőr és Jacques Feyder rendező asszisztense. Feyder Hollywoodba hívja. Carné Európában marad: a Cinémagazine újságírója és kritikusa. Utóbb munkatárs az Hebdo-Filmnél. Segédrendező A párizsi háztetők alatt forgatásán Clair mellett. Végzetes munkabarátságot köt a szcenarista-költő Jacques Prévert-rel. Forgatni kezdi barátja papíron végiggondolt filmjeit. Tíz év gazdagon termő együttműködés. A Népfront művészeti aktivistái. Vichy cenzúrája kártékonynak és demoralizálónak bélyegzi filmjeit. A történelmi múltba menekülnek: a némajátékos Deburau és a melodrámaszínész Lemaître kettősében - Barrault és Pierre Brasseur játsszák - a képi-gesztikus, valamint a szóbeli művészet viadalát (mozgókép vagy vers?) példázzák. A Szerelmek városa a filmtörténet dicső darabja. Egyben színháztörténeti tisztelgés egy szépészeti szakírók lebecsülte korszak előtt. Nagyvonalú beleérzéssel aprólékosan rekonstruálja a bulvárszínház zenitjét. Ha csak ezt forgatta volna Carné, akkor is élen volna helye a filmtörténetben. A Ködös utak, a Mire megvirrad és a Külvárosi szálloda bútorozott szobákban játszódó munkásfertályi melodrámák, a párizsi külvárosi lét historizmusával. Carné - és persze Prévert - a költői realizmus.

Carné fölfedezettje a 22 éves Casarès. Első filmje világsiker, s bár szépséges Sanseverina a Pármai kolostorban és sikere van a mozikban is: színpadi színésznő, Camus hősnőinek megtestesítője. Phaedra, Marie Tudor és Lady Macbeth. Az Egyesült Államokat beutazza spanyolul játszott Lorca darabokkal. Jean Genet Paravánokjának modernista harcaiból csakúgy részes, mint Seneca Médeiájának extravagáns színrevitelében. Filmtörténeti nevezetességekhez is odaadja tehetségét, de Cocteau két Orfeusz-filmjében Orfeusz (1950), Orfeusz végrendelete (1960) színpadi tragikai erejét és erkölcsi támogatását kölcsönzi a mozgóképnek.

Carnét elsöpri az új hullám. A fiatal filmesek kiszorítják a műtermekből. Casarès önkéntesen visszavonul. Elvétve vállal kamera előtti szereplést. (A kerekasztal lovagjai, 1990, Denis Llorca rendezése).

Carné és Casarès: beépültek mindketten érzéki műveltségünkbe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/01 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1354