KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Titanic Fesztivál

• Bikácsy Gergely: A márki és a mimus Sade márki élete
• Antal István: Szabadszád Beszélgetés Szirtes Andrással
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Betege a hazug világnak Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1993
• Kézdi-Kovács Zsolt: Vissza a történethez Cannes

• Molnár Gál Péter: Kitaposott bakancsok Sir Richard Chaplinje
• Földényi F. László: A rosszkedvű filozófus Wittgenstein
FORGATÓKÖNYV
• Nádas Péter: A fotográfia szép története Filmnovella 2.
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Madame sans-gêne Madonna
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: A negyvenkettedik Síró játék
• Fáber András: Ötvenhatos mese A gólyák mindig visszatérnek
LÁTTUK MÉG
• Sneé Péter: Idétlen időkig
• Koltai Ágnes: Csendes érintés
• Mockler János: Igaz történet férfiakról és nőkről
• Mockler János: Jó zsaru, kisebb hibákkal
• Barotányi Zoltán: Sommersby
• Schubert Gusztáv: Világok arca – Baraka
• Tamás Amaryllis: Sivatagi lavina
• Kovács Ágnes: A dzsentlemanus

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Red Rock West

Barotányi Zoltán

Álmos vadnyugati reggelen Nikolász Kédzs művész úr (ex-Sailor) kifelé kászálódik kopott kocsijából. Oldalra pillant, de sehol sem leli imádott Luláját, s ráébred, hogy ez már egy másik film. Erre mi is rájövünk, de akkor már késő. Inkább végezzük együtt a reggeli tornagyakorlatot a nagy Nikolász társaságában: félkezes fekvőtámasz, majd arcizomgyakorlatok – vívódó, gyötrődő pillantások az idők végezetéig, lazításként lelki fürdő. Niki lelkén átfut az ősz, győz a beépített felettes én, s mégsem teszi el a benzinkút teljes bevételét. A hiba végzetesnek bizonyul, az élhetetlenség eme sértően durva megnyilvánulása élénk rosszallást vált ki a publikumból, s hősünk minden cselekedetét eztán osztatlan ellenszenv övezi. Váratlan esélyt kap a sorstól: maga a seriff alkalmazza egy kis bérgyilkolásra, de ezt is elbaltázza, s átáll az áldozatul szánt kikapós menyecske (Lara Flynn Boyd, a Twin Peaks szende Donnája) oldalára. Végre megérkezik mélyparazita (David Lynch korpuszán sikertelenül élősködő) filmünkbe a Nagy Szalvátor (Dennis Hopper), az első rokonszenves figura: kegyetlen, vérszomjas, idegbeteg állat – ahogy azt már rég megszokhattuk tőle. A Vasárnapi Matinék Hősének van is néhány dobása (például tőrrel szívtájra), de a vietkongvéren hizlalt texasi rutin sem a régi immár, óvatlanul felszúródik egy arra járó vasrúdra. Némiképp elégedettebben láthatjuk, hogy Niki tanult: a csalfa Nőt pénzestül lerúgja a vonatról, egyenest a törvény karmaiba, s egyedül-véresen robog tovább, bele a bús messzeségbe. Várja őt Twin Peaks, ahol Cooper ügynök mögött ő lehet az új vici-Bob.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/10 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1103