KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Titanic Fesztivál

• Bikácsy Gergely: A márki és a mimus Sade márki élete
• Antal István: Szabadszád Beszélgetés Szirtes Andrással
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Betege a hazug világnak Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1993
• Kézdi-Kovács Zsolt: Vissza a történethez Cannes

• Molnár Gál Péter: Kitaposott bakancsok Sir Richard Chaplinje
• Földényi F. László: A rosszkedvű filozófus Wittgenstein
FORGATÓKÖNYV
• Nádas Péter: A fotográfia szép története Filmnovella 2.
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Madame sans-gêne Madonna
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: A negyvenkettedik Síró játék
• Fáber András: Ötvenhatos mese A gólyák mindig visszatérnek
LÁTTUK MÉG
• Sneé Péter: Idétlen időkig
• Koltai Ágnes: Csendes érintés
• Mockler János: Igaz történet férfiakról és nőkről
• Mockler János: Jó zsaru, kisebb hibákkal
• Barotányi Zoltán: Sommersby
• Schubert Gusztáv: Világok arca – Baraka
• Tamás Amaryllis: Sivatagi lavina
• Kovács Ágnes: A dzsentlemanus

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kísértetház

Mockler János

Nehéz idők járnak a filmtudományra. Sok a sarlatán. Már publikációkra is vetemednek. Igaz, tévtanalkat még csak alacsony példányszámú irodalmi lapokban terjesztik, de a lejtőn nincs megállás. Egyik legismertebb képviselőjük nemrég is azt találta állítani: „Armin Mueller-Stahl volt a népnyúzó kulák”! Ez olyan fokú tudományos tévedés, mint amikor a neves régészprofesszor az amerikai és a szovjet nép közös eredetét kívánta bizonyítani bizonyos étkezési szokások megfigyelésén keresztül. Tudniillik sok hamburgert fogyasztanak. Armin Mueller-Stahl soha sem volt kulák. Jól emlékszünk rá, Ernst Thálmann elvtárs volt ő. Most pedig a Liberális Párt képviselőjelöltje.

Chilében – és vizsgált filmünkben. Bille August, dicsdús svéd filmrendező legújabb munkájának a fenti tévtan végleges eloszlatása a legfőbb érdeme. Egyéb dicsérnivalót jelen opuszában keresve sem találhatnánk. Azt kell mondanunk, hogy Bille August, ki, ha összes cannes-i nagydíját egyszerre tűzné föl, leginkább az idős Brezsnyevre emlékeztetne, ezzel együtt is reménytelen eset.

Itt most már meg kell állni. Pedig szívesen folytatnám. Hogy van az, hogy én, Haladás mozi 9. sor. 1. szék, csak úgy kijelentem korunk egyik legismertebb filmrendezőjéről, Bergman örököséről, kedves tanítványáról, hogy minden hiába. Ehhez valóban szükséges egy pillantás az európai film jelenlegi folyamataira. Az álfilm kétségtelen hagyományokkal rendelkezik kontinensünkön. Onnan ismerszik meg, hogy van benne minden, vér, könnyek és izzadságszag, de minek. E műfaj egyik napjainkban fölerősödő irányzata saját eszközeivel igyekszik felvenni a versenyt Hollywood imperializmusával. A csúcsteljesítmény eddig az Indokína volt, és most már nyugodtan mellé helyezhetjük a Kísértetházat is. Isabel Allende egy évszázadot átfogó regénye látszólag a legmegfelelőbb alap egy ilyen műhöz. Az adaptáción a regényt számon kérni még egy lektűr esetében is problematikus, ám de Bille August filmje azzal siet a segítségünkre, hogy meg sem közelíti az írás színvonalát. A nagy számban fölvonuló nemzetközi sztárok látható igyekezete sem képes csodát tenni. De az igazság felderítésében számíthatunk rájuk. Az igazság pedig az, hogy a népnyúzó kulák Jeremy Irons.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/03 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1078