KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Titanic Fesztivál

• Bikácsy Gergely: A márki és a mimus Sade márki élete
• Antal István: Szabadszád Beszélgetés Szirtes Andrással
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Betege a hazug világnak Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1993
• Kézdi-Kovács Zsolt: Vissza a történethez Cannes

• Molnár Gál Péter: Kitaposott bakancsok Sir Richard Chaplinje
• Földényi F. László: A rosszkedvű filozófus Wittgenstein
FORGATÓKÖNYV
• Nádas Péter: A fotográfia szép története Filmnovella 2.
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Madame sans-gêne Madonna
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: A negyvenkettedik Síró játék
• Fáber András: Ötvenhatos mese A gólyák mindig visszatérnek
LÁTTUK MÉG
• Sneé Péter: Idétlen időkig
• Koltai Ágnes: Csendes érintés
• Mockler János: Igaz történet férfiakról és nőkről
• Mockler János: Jó zsaru, kisebb hibákkal
• Barotányi Zoltán: Sommersby
• Schubert Gusztáv: Világok arca – Baraka
• Tamás Amaryllis: Sivatagi lavina
• Kovács Ágnes: A dzsentlemanus

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Magasfrász

Varga Zoltán

High Anxiety – amerikai, 1977. Rendezte: Mel Brooks. Szereplők: Mel Brooks, Madeline Kahn, Cloris Leachman. Forgalmazó: Fantasy Film. 94 perc.

Alfred Hitchcock munkásságának imitációjával már a mester életében is számosan próbálkoztak (mint például a kiváló Brian De Palma), s 1977-ben az akkor valójában már lezárult életmû Mel Brooks révén került sajátos fénytörésbe – a paródia mûfajában. Az Ifjú Frankensteinnel és a Fényes nyergekkel a paródia számára új távlatokat nyitó Brooks kevésbé ismert és méltányolt filmjei közé tartozik a Magasfrász. Ha legsziporkázóbb komédiái közé valóban nem sorolható is be, mégis figyelmet érdemel, hogy milyen rokonszenves pimaszsággal szemezget a Hitchcock-életmû tételeibõl, és a kiragadott mozzanatokat többnyire milyen könnyedén fonja egybe – jóllehet azok a jelenetek, amelyek nem vezethetõk vissza Hitchcock-filmekre, olykor igen kínosak, s az egész film ritmusa is egyenetlennek mondható. Történetében az Elbûvölve elmegyógyintézeti rejtélyeihez hasonló bûnügyi bonyodalmakba keveredik egy pszichiáter (a fõszerepben a rendezõ látható), aki tériszonyával a Szédülés Scottie-ját hivatott kigúnyolni, egy hotelben átéli a Psycho zuhanyjelenetének ártalmatlan verzióját, tévesen vádolják meg egy gyilkosság elkövetésével, miközben egy Kim Novakot és Eva Marie Saint-et idézõ gyönyörû szõkeséggel folytat románcot. Emlékezetes a Madarak és a Gyilkosság telefonhívásra diszkreditálása is (a szárnyasok aktív bélmûködésére, illetve a fojtogatás és a telefonszex bizarr vegyítésére helyezve a hangsúlyt) – a legszellemesebb mégis Antonioni Nagyításának kifigurázása (egy fotó óriási fölnagyításán tisztán kivehetõ képpel igazolják a professzor alibijét). A Magasfrászt Hitchcock örömmel fogadta: gratulációja mellé egy palack bort is küldött Brooks-nak.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/05 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10642