KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/augusztus
MAGYAR MŰHELY
• Losonczi Ágnes: Történelmi sasszék Dokumentumfilm kell, de kinek?
FORGATÓKÖNYV
• Nádas Péter: A fotográfia szép története Filmnovella 1.

• Bikácsy Gergely: Eltűnt gyarmatok nyomában Kokinkína
RETROSPEKTÍV
• Földényi F. László: A gépírólány esete a filmrendezővel Mauritz Stiller modernsége
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Jelenetek két híradóból „Váltsunk témát...”

• Király Jenő: A felébredt test Szexuálesztétikai elmélkedések
AKCIÓMOZI
• Sárközi Dezső: Sárkány-karrier Bruce Lee
• Schubert Gusztáv: Kungfuciusz
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Benny és Joon
• Koltai Ágnes: Idegen közöttünk
• Turcsányi Sándor: Gyilkosság lólépésben
• Békés Pál: Apáca-show
• Mockler János: Banya csak egy van
• Bíró Péter: Nyom nélkül
• Mockler János: Cliffhanger
• Barotányi Zoltán: Kemény vonal
• Harmat György: Holdfény a csatorna felett

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az elveszett múlt

Urbán Mária

 

Ha a kórházból kijövő asszony férje jóindulatú segítsége ellenére sem tud kigyógyulni amnéziájából, csak nem talál egy tárgyat, színt, hangulatot, amiről önmagára ismerne, a rutinos mozinéző kriminalitásra kezd gyanakodni. Árgus szemmel figyeljük a férjet, hogy vajon mire akarja manipulálni feleségét, akinek viszont szurkolunk, hogy nyerje már vissza az emlékezetét mielőtt még katasztrófa történne.

S miután beálltunk drukkernek az egyik fél mellé, a film kétharmadánál a rendező egyszer -csak kiteríti a kártyáit: nem is krimit csinál! A divatos pszichológiai esetet sokkal nemesebb célra akarja felhasználni: azon töpreng, hogy ki lehet-e radírozni az életünket, s a múlttól megszabadulva „tiszta lappal” újra lehet-e kezdeni? Noha előre sejthető a nemleges válasz, még izgalmas játék is lehetett volna a film, ha a rendező nem véti el az arányokat. Mert Drach saját ötletének csapdájába esett. Alighanem úgy vélte, hogy krimi-álcában könnyebben tudja becsempészni lényegi kérdéseit, de túl sokáig rendezte a krimit, túl sokáig tartotta fönn a sejtelmes, képlékeny, keveset közlő, bizonytalansággal felcsigázó krimi-légkört, amit aztán észbe kapva már hiába igyekezett átfordítani. A néző pedig elvesztette az – egyébként csekély – krimiizgalmat, mert mindaz, amit egy bűntény előkészületeinek hitt, hirtelen jóindulatú cselekedetté minősül át.

Nemcsak a krimi-álcán, saját lényegi témáján sem tudott úrrá lenni Michel Drach, akinek néhány éve bemutatott lírai-nosztalgikus filmjét, A bál hegedűit a hazai néző is kedvvel fogadta. Ebben a művében viszont érdektelenné válik a „lehet-e feledni?” kérdése, mert a krimi titokzatosan keveset közlő módszere és az asszony amnéziája miatt épp arról a bizonyos felejtendő múltról tudunk meg a legkevesebbet. Sem a múlt töredékei (egy banális kettős házasságtörés foszlányait kapjuk), sem a két színész derekas kínlódása a filmvásznon nem győz meg arról, hogy fontos lélektani-emberi konfliktust látunk.

Az egész filmből végül is csak annyi marad meg a néző emlékezetében, hogy bizony egy amnéziás ember rettentően ki van szolgáltatva a környezetének.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/11 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8092