KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/augusztus
MAGYAR MŰHELY
• Losonczi Ágnes: Történelmi sasszék Dokumentumfilm kell, de kinek?
FORGATÓKÖNYV
• Nádas Péter: A fotográfia szép története Filmnovella 1.

• Bikácsy Gergely: Eltűnt gyarmatok nyomában Kokinkína
RETROSPEKTÍV
• Földényi F. László: A gépírólány esete a filmrendezővel Mauritz Stiller modernsége
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Jelenetek két híradóból „Váltsunk témát...”

• Király Jenő: A felébredt test Szexuálesztétikai elmélkedések
AKCIÓMOZI
• Sárközi Dezső: Sárkány-karrier Bruce Lee
• Schubert Gusztáv: Kungfuciusz
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Benny és Joon
• Koltai Ágnes: Idegen közöttünk
• Turcsányi Sándor: Gyilkosság lólépésben
• Békés Pál: Apáca-show
• Mockler János: Banya csak egy van
• Bíró Péter: Nyom nélkül
• Mockler János: Cliffhanger
• Barotányi Zoltán: Kemény vonal
• Harmat György: Holdfény a csatorna felett

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csillagom, halálom

Harmat György

 

Pablo Neruda nálunk a Thália Színházban bemutatott költői játékából (Joaquín Murieta tündöklése és bukása) készült ez a szovjet rock-musical, amelyben chilei nincsteleneket a meggazdagodás vágya Kaliforniába űz az aranyláz idején. Köztük van Joaquín Murieta, az ifjú álmodozó, aki a hosszú hajó-úton feleségül veszi a szép Teresát. Az „ígéret földjén” valamennyiük sorsa tragikusra fordul. E nagyigényű film híján van annak az egységes stílusnak, amely a jó zenés film talán legfontosabb ismérve; pedig a kellemes zene, s legfőképpen Alekszandr Antyipenko költői és következetes fényképezése megfelelő „egységesítő” elem lehetne. Hogy a musical-”hitelesség” mégsem jön létre, az elsősorban a rendező hibája: zavaróan keveri a hangulatokat. A Halál szimbolikusnak szánt, de színészileg bántóan túljátszott figurája a legalkalmatlanabb pillanatokban fakaszt nevetést – az alkotók szándéka ellenére. Megjelenése hol egy lírai jelenet, hol meg egy naturalista kegyetlenkedés-sorozat hatását szaggatja szét.

E filmből hiányzik a tánc, pedig jobb musicaleknek (Oliver, Hair) nem véletlenül elengedhetetlen alkotórésze a mindennapi mozgásból kiinduló koreográfia, amely segíti megteremteni a zenés film magasabb stilizációs fokát. A stílusingadozás és stíluskeveredés (szimbolikus játék, kalandfilm, ballada) a fő oka, hogy a Csillagom, halálom nézője némely szépen megkomponált részlet (például Teresa temetése) ellenére is élmény nélkül marad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/05 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6436