KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/augusztus
MAGYAR MŰHELY
• Losonczi Ágnes: Történelmi sasszék Dokumentumfilm kell, de kinek?
FORGATÓKÖNYV
• Nádas Péter: A fotográfia szép története Filmnovella 1.

• Bikácsy Gergely: Eltűnt gyarmatok nyomában Kokinkína
RETROSPEKTÍV
• Földényi F. László: A gépírólány esete a filmrendezővel Mauritz Stiller modernsége
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Jelenetek két híradóból „Váltsunk témát...”

• Király Jenő: A felébredt test Szexuálesztétikai elmélkedések
AKCIÓMOZI
• Sárközi Dezső: Sárkány-karrier Bruce Lee
• Schubert Gusztáv: Kungfuciusz
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Benny és Joon
• Koltai Ágnes: Idegen közöttünk
• Turcsányi Sándor: Gyilkosság lólépésben
• Békés Pál: Apáca-show
• Mockler János: Banya csak egy van
• Bíró Péter: Nyom nélkül
• Mockler János: Cliffhanger
• Barotányi Zoltán: Kemény vonal
• Harmat György: Holdfény a csatorna felett

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A halált a hangyák hozzák

Faragó Zsuzsa

 

A nyomozót játszó színész valódi szakállát simítgatja, „ragasztgatja”, hogy elhiggyük: most alakította át magát egy veszélyes bűnöző alteregójává, egy veszélyes banda megtévesztésére. A veszélyes bűnözőt természetesen ugyanaz a színész játssza, ugyanabban a ruhában, természetesen: saját szakállával és kevésbé természetesen: ugyanazzal a szinkronhanggal.

Ez a bonyodalmas személyiség-bú jócska nem egy lélekboncoló Pirandelló-adap-tációban, hanem egy mai cseh krimiben látható, és nézve sokkal kevésbé bonyodalmas – inkább lehangolóan átlátszó.

Megint egy krimi, ahol együgyünek nézik az ellenfelet – a csehszlovák rendőrség a Nyugat-Berlinből irányított kábítószeres bandát –, és együgyűnek nézik a nézőt.

Megint egy krimi, amelynek nincs titka. A szerepeket az első pillanatban kiosztották, az ellenfelet legyőzték – innentől azt nézzük végig, hogyan fejezik be müvüket csuklóból a prágai rendőrök, akikről az elvetemült nyugat-berlini bandafőnök így beszél: „Odaát sajnos már megtanultak gondolkodni.”

Megint egy krimi, amelyet kábítószer-ellenes pro-paganda-szállal szőttek át, ügyelve a képek elrettentő hatására, jóval kevésbé a történet minimális hitelére.

Megint egy krimi, amelyben a jóságos, gondterhelt és feddhetetlen felügyelő moralizál: „annak, aki kábítószerrel kereskedik, nincs lelkiismerete” – mondja, és ezzel dacot és ellenkezést vált ki a nézőből, aki csakazértis és méginkább a kábítószer-kereskedő lelkiismeretének működését szeretné látni és érteni. Ha már a kábítószeres hálózat ilyen fantáziátlanul működik.

És megint egy krimi, amellyel tanítani akarnak minket, és elrettenteni a bűntől.

Egyszóval megint egy krimi – ami nem krimi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/05 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5292