KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/augusztus
MAGYAR MŰHELY
• Losonczi Ágnes: Történelmi sasszék Dokumentumfilm kell, de kinek?
FORGATÓKÖNYV
• Nádas Péter: A fotográfia szép története Filmnovella 1.

• Bikácsy Gergely: Eltűnt gyarmatok nyomában Kokinkína
RETROSPEKTÍV
• Földényi F. László: A gépírólány esete a filmrendezővel Mauritz Stiller modernsége
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Jelenetek két híradóból „Váltsunk témát...”

• Király Jenő: A felébredt test Szexuálesztétikai elmélkedések
AKCIÓMOZI
• Sárközi Dezső: Sárkány-karrier Bruce Lee
• Schubert Gusztáv: Kungfuciusz
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Benny és Joon
• Koltai Ágnes: Idegen közöttünk
• Turcsányi Sándor: Gyilkosság lólépésben
• Békés Pál: Apáca-show
• Mockler János: Banya csak egy van
• Bíró Péter: Nyom nélkül
• Mockler János: Cliffhanger
• Barotányi Zoltán: Kemény vonal
• Harmat György: Holdfény a csatorna felett

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A mell és a Hold

Tamás Amaryllis

 

A cirkuszi sátor, a bohócok, mutatványosok színháza a kisfiú Bigas Luna tekintete előtt nő a szemünk láttára a Holdig, s mi ámulva nézzük ezt az izzó filmrománcot. Az idomárok, flitteres artisták világát utoljára Fellini láttatta hasonló tehetséggel. S valóban, a mintaszerűen pergő minidrámák, minitragédiák, minibohózatok sora – a kisfiú egy szépséges katalán nő igézetében, a gyerekpisi szaga és a kivirágzott fakereszt – Fellini legnagyobb korszakának filmötleteire emlékeztet.

A rendezői, színészi, zeneszerzői, operatőri remeklés visszatérés az Országúton, a Bohócok eszményéhez. Watteau bohócai, a Bajazzók, Chaplin clownja, Bigas Luna emberpiramisra felkapaszkodó kisfiúja vagy az Edith Piaf számra lázbajövő Nagy Pukiművész – a félelemnélküli igazmondás együgyű bajnokai. Elragadtatott figurák a titokzatosan örök gyermekkorból, csak most kalauzunk a kisfiú/kamasz Bigas Luna, ahogy évtizedekkel ezelőtt a kisfiú/kamasz Federico Fellini volt.

Micsoda groteszk világ, csalásaival és vágyódásaival, megbocsátani tudásával és lelkesültségében mégis milyen maradandóan és szeretetreméltóan emberi! Végre nem a rendezőtől megszokott hamis merészség, hanem az igazi szabadság. Végre nem az ügyeletes zseni, hanem az érzékeny mozgóképcsináló – a maga bohóc moralitásaival és szakmai magabiztosságával.

Tete/Luna felkúszik az emberpiramis csúcsára – mint Guido a díszlet-kikötőtoronyba, Marcello egy helikopteren Róma fölé –, csak azért, hogy lenézzen, s a világot addig nem ismert perspektívából ismerhesse meg. Mit érezhet vajon? Talán azt, amit az Örök felnőtt, Ördöggel cimboráló Pasolini, aki ilyen egyszerűen mert és tudott írni a maskaravilágról: „Az idő mozdulatlan / az apák, nézd, hogy nevetnek, / mint eső az ágakon, / fiaik szemében”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/02 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3842