KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/augusztus
MAGYAR MŰHELY
• Losonczi Ágnes: Történelmi sasszék Dokumentumfilm kell, de kinek?
FORGATÓKÖNYV
• Nádas Péter: A fotográfia szép története Filmnovella 1.

• Bikácsy Gergely: Eltűnt gyarmatok nyomában Kokinkína
RETROSPEKTÍV
• Földényi F. László: A gépírólány esete a filmrendezővel Mauritz Stiller modernsége
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Jelenetek két híradóból „Váltsunk témát...”

• Király Jenő: A felébredt test Szexuálesztétikai elmélkedések
AKCIÓMOZI
• Sárközi Dezső: Sárkány-karrier Bruce Lee
• Schubert Gusztáv: Kungfuciusz
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Benny és Joon
• Koltai Ágnes: Idegen közöttünk
• Turcsányi Sándor: Gyilkosság lólépésben
• Békés Pál: Apáca-show
• Mockler János: Banya csak egy van
• Bíró Péter: Nyom nélkül
• Mockler János: Cliffhanger
• Barotányi Zoltán: Kemény vonal
• Harmat György: Holdfény a csatorna felett

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Apám nevében

Schubert Gusztáv

A sok vérfagylaló horror között igazi vérlázító mozi az idei berlini filmfesztivál nagydíjas filmje. Justizmord: e randa szakkifejezésnél már csak jelentése – bírói műhiba, ártatlan vádlott elítéltetése – undokabb. Az igazságügy áldozata ezúttal egy fiatal északír munkanélküli (Daniel Day-Lewis), aki balszerencséjére a Guilford Pub közelében cselleng, amikor azt az IRA terroristák vendégeivel együtt levegőbe repítik. Bizonyíték ugyan nincs ellene, de hát nem elegendő, hogy Gerry Conlon egy rohadt répafejű ír, és éppen arra járt? A legendásan korrekt brit rendőröknek és bíráknak bizony elég. Előítéleteiknek jobban hisznek, mint a vádlott ártatlanságát bizonyító alibinek. Eltüntetik. A szerencsétlen Gerry-vel együtt, akit harminc évre hűvösre tesznek. És – ha már per, legyen kövér – jó pár évre mellézárják szintúgy ártatlan apját, nagynénjét, unokahúgát, barátját. Hetedíziglen az egész „összeesküvő” ír pereputtyot. Még ma is (ott) élnek, ha meg nem haltak, mint Gerry apja. Csakhát a kelták konok, szívós népek – az angol gyepet négyszáz éve nyírják, hétszáz éve az íreket – Gerry egy fortélyos és becsületes angol ügyvédnő (Emma Thompson) segítségével, tizenöt ártatlanul elszenvedett börtönév után végre kiszadul. Hepiend? Ha csak mozi volna, így gondolnám. De Gerry Conlon története megtörtént eset. Amolyan csendes kis századvégi Dreyfus-ügy. Oda se figyeltünk rá 1974-ben. Bármikor megtörténhet újra, ahogy az IRA is serényen robbangat azóta is. Bőven vannak még répafejű írek, és fattyú angolok. Justizmord és plasztikbomba megunhatatlan kedvtelések... meg nem szabadíthat tőle semmiféle felmentő ítélet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/04 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1128