KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/július
LENGYEL FILM
• Bikácsy Gergely: Lengyel napforduló Zaorski, Gliński, Wajda
• Pálfalvi Lajos: Hattyúdalok Beszélgetés Robert Glińskivel
MAGYAR MŰHELY
• Koltai Tamás: A színész energiaforrás Beszélgetés Halász Péterrel

• Király Jenő: A pornográf szende Összehasonlító szexuálesztétika
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Bengáli dialektus Satyajit Ray
• Báron György: Keleti szél San Francisco
• Hirsch Tibor: Tükör által színről színre Mediawave, Győr
KÉPREGÉNY
• Kozma György: Crac! Boum! Ouf! Tron! Francia képregények

• Hegyi Gyula: Az igazság pillanata Az AIDS filmes metaforái
1895–1995
• Kömlődi Ferenc: Táncolj, Hollywood! A musical aranykora
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Harold Lloyd viszonya a tudattalanhoz Testi tréfa
KRITIKA
• Fábry Sándor: A levesben Bele a tutiba
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Tisztességtelen ajánlat
• Schubert Gusztáv: Fekete köpeny
• Turcsányi Sándor: Volt egyszer egy gyilkosság
• Békés Pál: Az 57-es utas
• Sárkány Dezső: Micsoda nő ez a férfi!
• Sneé Péter: Az örömapa

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bizonyítás

Köves Gábor

 

A professzorok házába leshetünk be újra, az egyetemi campus e felettébb belterjes, és rivalizálásoktól sem mentes szegletébe, ahol a versenyképes életkor még a szupermodellekénél is alacsonyabb. A matematikusok versenyistállójában legalábbis – derül ki John Madden míves színdarab-adaptációjából – huszonöt felett már kár is próbálkozni, aki addig nem bizonyította zsenijét, legjobb, ha beletörődik saját középszerűségébe. David Auburn saját darabjából készített forgatókönyve jóvoltából újból bizonyítást nyer a közkeletű igazság, miszerint a zsenié legalább olyan küzdelmes sors, mint azé, aki nem géniusz. Nem elég, hogy a Gwyneth Paltrow alakította szépreményű matematikus elvesztette hosszan betegeskedő édesapját, ám az sem kizárt, hogy a lány nem csak apja szellemi képességeit, de a megbomlott elméjű zseni (egy újabb skalp Anthony Hopkins őrült-repertoárjában) betegségének csíráit is megörökölte.

Madden (aki a Szerelmes Shakespeare után másodszor forgat Paltrow-val) ügyesen adagolja a fordulatokat, s a szimpla gyász-sztori hamarosan nem várt thriller-elemmel színesedik, még ha ezúttal nem is egy csontváz kerül elő a hátsó udvarból, hanem egy zseniális bizonyítást sikerül előbányászni az atyai örökségből. Hogy Gwyneth mennyire az apja lánya, azaz hogy ő írta-e a kérdéses levezetést, vagy kellemetlenkedő nővére és ügybuzgó (szintén szakmabeli) fiúja kételyei nyernek bizonyítást, bűn lenne elárulni, a film második része mindenesetre azzal telik, hogy feltárulnak apa és lánya közös múltjának részletei. Noha a történet ebben a szakaszában sem tartogat különösebb izgalmakat, Madden felpörgeti az eseményeket: úgy vág, s kamerájával úgy táncolja körbe a kockás füzetek felett görnyedő szereplőket, mintha nem is matematikusokról, hanem világ-összeesküvésekben mesterkedő szuperkémekről szólna a történet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/03 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8553