KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/július
LENGYEL FILM
• Bikácsy Gergely: Lengyel napforduló Zaorski, Gliński, Wajda
• Pálfalvi Lajos: Hattyúdalok Beszélgetés Robert Glińskivel
MAGYAR MŰHELY
• Koltai Tamás: A színész energiaforrás Beszélgetés Halász Péterrel

• Király Jenő: A pornográf szende Összehasonlító szexuálesztétika
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Bengáli dialektus Satyajit Ray
• Báron György: Keleti szél San Francisco
• Hirsch Tibor: Tükör által színről színre Mediawave, Győr
KÉPREGÉNY
• Kozma György: Crac! Boum! Ouf! Tron! Francia képregények

• Hegyi Gyula: Az igazság pillanata Az AIDS filmes metaforái
1895–1995
• Kömlődi Ferenc: Táncolj, Hollywood! A musical aranykora
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Harold Lloyd viszonya a tudattalanhoz Testi tréfa
KRITIKA
• Fábry Sándor: A levesben Bele a tutiba
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Tisztességtelen ajánlat
• Schubert Gusztáv: Fekete köpeny
• Turcsányi Sándor: Volt egyszer egy gyilkosság
• Békés Pál: Az 57-es utas
• Sárkány Dezső: Micsoda nő ez a férfi!
• Sneé Péter: Az örömapa

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Egy halálraítélt megszökött

Hegedűs Zoltán

 

Azt hiszem, aligha van még filmrendező Robert Bressonon kívül, aki ilyen megszállott következetességgel szentelte volna minden művét, köztük nem egy remekművét – bármit mondjon is a részvétlen kritika – a lelki szenvedés, s nem egyszer a testi gyötrelem ábrázolásának (Jeanne d’Arc pere, Mouchette, Lancelot du lac). Annyi visszautasítás, értetlenség, közöny ellenére! Azzal a keresztényi gondolattal, hogy enyhítheti a kifogyhatatlan szenvedést, mely hivő és hitetlen leiekre egyaránt nehezedik.

Az Egy halálraítélt megszökött korai Bresson-mű, de már a kiérlelt bressoni formalátással, stílussal; azzal a komor, puritán képi világgal, mely megidézhető egy csupasz falú börtöncellában egy küblivel, egy szalmazsákkal, bevérzett inggel, s olyan fegyelmezett natúrszereplőkkel, akik a – leszűkített kameraállásban – amúgyis csak sejthetők, csak megnyíló ajtóréseken, lépcsőfordulókon érzékelhetők, de a beszűrődő, fenyegető zajokkal, ijesztő hangokkal állandóan jelenlevő környezeti hatásokat nem lereagálják, hanem a rettegésig, az idegbomlásig élik, olyan atmoszférát teremtve, melyben a legképtelenebb gondolat is megvalósíthatónak tűnhet, így Fontaine hadnagy szökési terve. Színhely: Lyon, 1943, a hírhedt emlékű náci börtön. De ez a Belmondo-, és Delon-féle kalandokat invokáló helyszín és terv Bressonnál minden mást szülhet, csak „kalandot” nem. Vagy ha azt, létbeli kalandot, az igazit, melynek minden percében halálra készen dolgozik az ész és a lélek a terv megvalósulásán. Egyszerűen, magától értetődőn, mint egy kézműves műhelyben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/10 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6632