KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/július
LENGYEL FILM
• Bikácsy Gergely: Lengyel napforduló Zaorski, Gliński, Wajda
• Pálfalvi Lajos: Hattyúdalok Beszélgetés Robert Glińskivel
MAGYAR MŰHELY
• Koltai Tamás: A színész energiaforrás Beszélgetés Halász Péterrel

• Király Jenő: A pornográf szende Összehasonlító szexuálesztétika
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Bengáli dialektus Satyajit Ray
• Báron György: Keleti szél San Francisco
• Hirsch Tibor: Tükör által színről színre Mediawave, Győr
KÉPREGÉNY
• Kozma György: Crac! Boum! Ouf! Tron! Francia képregények

• Hegyi Gyula: Az igazság pillanata Az AIDS filmes metaforái
1895–1995
• Kömlődi Ferenc: Táncolj, Hollywood! A musical aranykora
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Harold Lloyd viszonya a tudattalanhoz Testi tréfa
KRITIKA
• Fábry Sándor: A levesben Bele a tutiba
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Tisztességtelen ajánlat
• Schubert Gusztáv: Fekete köpeny
• Turcsányi Sándor: Volt egyszer egy gyilkosság
• Békés Pál: Az 57-es utas
• Sárkány Dezső: Micsoda nő ez a férfi!
• Sneé Péter: Az örömapa

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csillagom, halálom

Harmat György

 

Pablo Neruda nálunk a Thália Színházban bemutatott költői játékából (Joaquín Murieta tündöklése és bukása) készült ez a szovjet rock-musical, amelyben chilei nincsteleneket a meggazdagodás vágya Kaliforniába űz az aranyláz idején. Köztük van Joaquín Murieta, az ifjú álmodozó, aki a hosszú hajó-úton feleségül veszi a szép Teresát. Az „ígéret földjén” valamennyiük sorsa tragikusra fordul. E nagyigényű film híján van annak az egységes stílusnak, amely a jó zenés film talán legfontosabb ismérve; pedig a kellemes zene, s legfőképpen Alekszandr Antyipenko költői és következetes fényképezése megfelelő „egységesítő” elem lehetne. Hogy a musical-”hitelesség” mégsem jön létre, az elsősorban a rendező hibája: zavaróan keveri a hangulatokat. A Halál szimbolikusnak szánt, de színészileg bántóan túljátszott figurája a legalkalmatlanabb pillanatokban fakaszt nevetést – az alkotók szándéka ellenére. Megjelenése hol egy lírai jelenet, hol meg egy naturalista kegyetlenkedés-sorozat hatását szaggatja szét.

E filmből hiányzik a tánc, pedig jobb musicaleknek (Oliver, Hair) nem véletlenül elengedhetetlen alkotórésze a mindennapi mozgásból kiinduló koreográfia, amely segíti megteremteni a zenés film magasabb stilizációs fokát. A stílusingadozás és stíluskeveredés (szimbolikus játék, kalandfilm, ballada) a fő oka, hogy a Csillagom, halálom nézője némely szépen megkomponált részlet (például Teresa temetése) ellenére is élmény nélkül marad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/05 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6436