KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/július
LENGYEL FILM
• Bikácsy Gergely: Lengyel napforduló Zaorski, Gliński, Wajda
• Pálfalvi Lajos: Hattyúdalok Beszélgetés Robert Glińskivel
MAGYAR MŰHELY
• Koltai Tamás: A színész energiaforrás Beszélgetés Halász Péterrel

• Király Jenő: A pornográf szende Összehasonlító szexuálesztétika
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Bengáli dialektus Satyajit Ray
• Báron György: Keleti szél San Francisco
• Hirsch Tibor: Tükör által színről színre Mediawave, Győr
KÉPREGÉNY
• Kozma György: Crac! Boum! Ouf! Tron! Francia képregények

• Hegyi Gyula: Az igazság pillanata Az AIDS filmes metaforái
1895–1995
• Kömlődi Ferenc: Táncolj, Hollywood! A musical aranykora
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Harold Lloyd viszonya a tudattalanhoz Testi tréfa
KRITIKA
• Fábry Sándor: A levesben Bele a tutiba
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Tisztességtelen ajánlat
• Schubert Gusztáv: Fekete köpeny
• Turcsányi Sándor: Volt egyszer egy gyilkosság
• Békés Pál: Az 57-es utas
• Sárkány Dezső: Micsoda nő ez a férfi!
• Sneé Péter: Az örömapa

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bizsergés

Köves Gábor

 

Az ilyen filmeket a tévében adnám. Civilizáltabb országban még nézettsége is lenne az esti műsorsávban. Itt a végeken az ilyen daraboknak valahol a déli harangszó és a háromórás vízállásjelentés közt van a helye, moziban semmi keresnivalója.

Három negyvenes angol nő: a rendőr, a tanár és az orvos. Pasi sehol, csak a vágy, hogy végre történjen már valami. Angol countryside, képeslapkisváros, Lakáskultúra-stílben fényképezett szobabelsők, kellemesen hazug életképek. A tanárnő és egykori tanítványa, a templomi orgonista kalandnak induló románca hivatott borzolni az ötórai teához szokott kedélyeket: tipikus lovászfiú-úrihölgy kapcsolat, társadalmi rangban, korban, minden szempontból nagy a távolság, ez még a bizalmas barátnőknek is sok, képzelhetjük, mit szólna hozzá a város apraja-nagyja. A Bizsergés egy nem túl izgalmas tabut igyekszik a középosztály köreiben játszódó angol vígjátékok modorában finoman feszegetni, de a filmbe nagyjából annyi életszerűség szorult, mint az Ikea-katalógus családi együttlétet demonstráló képsorozatába. A drámai és a vígjátéki felhangok kényszeredett párosítását csak súlyosbítja az a dramaturgiai érzék(etlenség), melytől annyira telik, hogy egy kamionbaleset beiktatásával adjon lökést a már-már folytathatatlan történetnek. Ez legalább akkora ötlet, mint amikor a krimi-író a semmiből ikertestvért kreál a gyanúsítottnak. Andie MacDowell szerepeltetése, és a „mi ilyen szeretetreméltóan bolondos angolok vagyunk itt ezen a távoli szigeten”-hangulat megteremtésére tett kísérletek megidézik a brit filmipar reneszánszáért nagyban felelős Négy esküvő és egy temetés emlékét, de amit látunk, inkább hasonlít egy luxustermék végtelenített tévéreklámjára, mint a valóság akár csak leghalványabb tükörképére. Az angolok filmgyártása virágzik, megengedhet magának néha egy-egy ilyen fiaskót.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/09 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2693