KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/július
LENGYEL FILM
• Bikácsy Gergely: Lengyel napforduló Zaorski, Gliński, Wajda
• Pálfalvi Lajos: Hattyúdalok Beszélgetés Robert Glińskivel
MAGYAR MŰHELY
• Koltai Tamás: A színész energiaforrás Beszélgetés Halász Péterrel

• Király Jenő: A pornográf szende Összehasonlító szexuálesztétika
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Bengáli dialektus Satyajit Ray
• Báron György: Keleti szél San Francisco
• Hirsch Tibor: Tükör által színről színre Mediawave, Győr
KÉPREGÉNY
• Kozma György: Crac! Boum! Ouf! Tron! Francia képregények

• Hegyi Gyula: Az igazság pillanata Az AIDS filmes metaforái
1895–1995
• Kömlődi Ferenc: Táncolj, Hollywood! A musical aranykora
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Harold Lloyd viszonya a tudattalanhoz Testi tréfa
KRITIKA
• Fábry Sándor: A levesben Bele a tutiba
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Tisztességtelen ajánlat
• Schubert Gusztáv: Fekete köpeny
• Turcsányi Sándor: Volt egyszer egy gyilkosság
• Békés Pál: Az 57-es utas
• Sárkány Dezső: Micsoda nő ez a férfi!
• Sneé Péter: Az örömapa

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Légy ott a hetesen

Bori Erzsébet

 

Francia film, de olyan, mintha angolok csinálták volna. Mert a kortárs francia mozgókép fősodra a zaftosnak és provokatívnak vélt témákért feladni látszik azt, ami talán a legnagyobb erőssége volt egykor: az emberábrázolást.

Jean Pierre Sinapi most fölveszi az elejtett szálat. Története egy kisközösségben játszódik, ahol a régi életükből kiszakadt emberek élnek együtt kényszerű összezártságban. Ebből – a radikális életmódváltásból és az egymásrautaltságból – persze számtalan kisebb-nagyobb konfliktus, feszültség, frusztráció adódik, amelyek egyetlen pont körül sűrűsödnek össze, és amikor egyik este Fellini Amarcordját adja a televízió, egyszerre rátalálnak minden ontológiai problémájuk kulcsára: „Nőt akarok!”

Nem kerülgetem tovább, Sinapi filmjének színhelye egy tolókocsis embereket gondozó otthon, ahol a korrekt ellátás – amelyhez a lelki gondozás (pap, pszichiáter) is hozzátartozik – fejében csupán annyit várnak az ápoltaktól, hogy tűrjék a sorsukat. De elég egy új szociális munkás érkezése, hogy felszínre törjenek az elfojtott indulatok. Julie szép, fiatal, és legfőképpen az élet pártján áll a langyos üzletmenettel szemben. Először Rene, a kommunista értelmiségi lázad fel, aztán sorra a többiek is megfogalmazzák, előbb önmaguknak, majd a főnökségnek is követeléseiket, amelynek a hetes út lezárásával adnak nyomatékot. A bentlakók mozgolódása az otthon munkatársainak életét, az addigi hatalmi viszonyokat is felkavarja. Végül nem kisebb kérdésben kell állást foglalni, mint hogy válhat-e a közösség teljes értékű tagjává az arab bevándorló, muzulmán, homoszexuális és tolószékes Rabah, sőt lehet-e belőle a keresztségben Johnny, ha egyszer úgy akarja.

A Légy ott a hetesen ugyanolyan hendikeppel indul versenybe a moziműsor kétmondatos ismertetői között, mint hősei a nagybetűs életben. Nincsenek benne sztárok (csak jó színészek, és távolról, felületesen szemlélve „akadálymentesítési” oktatófilmnek tűnhet. De addig nem reménytelen a helyzet, amíg vannak olyan nézők, akik embereket látni járnak a moziba.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2342