KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/június
KRÓNIKA
• N. N.: Brouhaha Movie Fesztivál, június 10–19.

• Kovács András Bálint: Minden idők... Aranypolgár
• Bikácsy Gergely: A csecsemő nagykorúsága Orson és Othello
• Király Jenő: Amerikai kéjcirkusz Összehasonlitó szexuálesztétika
• Gelencsér Gábor: Kameratöltőkolt Fiatal francia filmesek
• Molnár Gál Péter: Esti lázak Francia vígjátékok
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Az idő hírarca Mozgóképújság
• Sneé Péter: Pimasz tévé Beszélgetés a Pesty Fekete Doboz Kft. tulajdonosaival
ANIMÁCIÓ
• Kovásznai György: Candide, a rajzfilmhős Műhelynapló
KRITIKA
• Békés Pál: „És akkor... és akkor... és akkor...” Forster és a film
• Forgách András: Lapok egy filmből James Ivory: Howards End
• Kozma György: Miért Alaszkába? Arizonai álmodozók
• Ardai Zoltán: Loeb itt járt Tom Kalin: Ájulás
• Schubert Gusztáv: Vakvarjúcska Szabó Ildikó: Gyerekgyilkosságok
• Gelencsér Gábor: Nyomtalanul Tóth Eszter: Nyomkereső
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: The Wanderers
• Békés Pál: Facérok
• Turcsányi Sándor: Káin ébredése
• Békés Pál: Halhatatlan szerelem
• Fáber András: Életben maradtak
• Turcsányi Sándor: A kéz, amely a bölcsőt ringatja
• Barotányi Zoltán: Hiába futsz
• Sárközi Dezső: Fenegyerekek
• Tamás Amaryllis: Hanta-palinta

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelem szieszta idején

Létay Vera

A sötét és élveteg komédiának szánt mű rendezője, Jorge Grau Erosz és Buñuel szelleméhez fohászkodott pártfogásért. Az istenek azonban süketek és némák maradtak. Akit pedig nem óvnak az istenek, ne kísértse a szélsőségeket, járjon csak az út közepén. Ellenkező esetben a végeredmény, mint ebben a filmben: sűrű érzékiség helyett ízetlen kamaszkodás, abszurd helyett kínos sületlenség, társadalmi szatíra helyett torz lelkek panoptikuma.

Az eldugott kis spanyol faluban a férfiak éretlenek, perverzek és impotensek, erre szórakozásaikból következtethetünk. Amelyik kutya ugat, az nem harap, s így érthető, ha asszonyaik lázba jönnek, amikor a tévészerelőről híre járja, hogy ő nem csak ugat. A tévékészülékek sorra elromlanak, s a hosszú szerelmi adásszünet után igazi élőműsor következik. Minden nő élvezheti.

Igazi mély érzelmek azonban nem az audiovizuális kultúra bűvkörében születnek, hanem a természet lágy ölén, ahol a pásztor és választott kecskéje a testi és lelki szerelem ódon harmóniáját lelik fel. A cinikus, irigy férfiak nem nyughatnak ennyi boldogság láttán, vacsorára hívják a gyanútlan vőlegényt, s közösen elfogyasztják a zsenge menyasszonyt. Hasonló sorsra jut a szerelmi szolgáltatásban megfáradt tévészerelő – ő is a tányéron végzi. A felszarvazott férjek megfőzve, megfűszerezve feltálalják mit sem sejtő feleségeiknek. Az a mienk, amit megeszünk. Ez aztán a fűszeres komédia.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/08 38-39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7764