KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/június
KRÓNIKA
• N. N.: Brouhaha Movie Fesztivál, június 10–19.

• Kovács András Bálint: Minden idők... Aranypolgár
• Bikácsy Gergely: A csecsemő nagykorúsága Orson és Othello
• Király Jenő: Amerikai kéjcirkusz Összehasonlitó szexuálesztétika
• Gelencsér Gábor: Kameratöltőkolt Fiatal francia filmesek
• Molnár Gál Péter: Esti lázak Francia vígjátékok
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Az idő hírarca Mozgóképújság
• Sneé Péter: Pimasz tévé Beszélgetés a Pesty Fekete Doboz Kft. tulajdonosaival
ANIMÁCIÓ
• Kovásznai György: Candide, a rajzfilmhős Műhelynapló
KRITIKA
• Békés Pál: „És akkor... és akkor... és akkor...” Forster és a film
• Forgách András: Lapok egy filmből James Ivory: Howards End
• Kozma György: Miért Alaszkába? Arizonai álmodozók
• Ardai Zoltán: Loeb itt járt Tom Kalin: Ájulás
• Schubert Gusztáv: Vakvarjúcska Szabó Ildikó: Gyerekgyilkosságok
• Gelencsér Gábor: Nyomtalanul Tóth Eszter: Nyomkereső
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: The Wanderers
• Békés Pál: Facérok
• Turcsányi Sándor: Káin ébredése
• Békés Pál: Halhatatlan szerelem
• Fáber András: Életben maradtak
• Turcsányi Sándor: A kéz, amely a bölcsőt ringatja
• Barotányi Zoltán: Hiába futsz
• Sárközi Dezső: Fenegyerekek
• Tamás Amaryllis: Hanta-palinta

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az embervadász

Nagy Zsolt

 

Zsarufilm manapság nemigen lehet meg beteges, szadista gyilkos nélkül. Mivel a nagyközönség lassan már csak a legerősebb ingereket érzékeli, a nyomozás kacskaringói kevéssé érdeklik, igazi szörnyetegeket akar látni, akiknek zord külseje alatt minden emberi bűn ott fortyog. Ettől a filmtől megkaphatja, amire vágyik. Michael Mann mentségére legyen mondva, legalább csavar egyet a közhelyen: nemcsak a gyilkos, az őt üldöző rendőr is mániákus. Persze nem annyira, hogy a film szimpatikus főhős nélkül maradjon, a felügyelőt az öles szenvedélye csak megkísérti, de nem lesz úrrá rajta. Hasadt lelke kimondottan előnyt jelent számára a nyomozásban, egyedül ő képes kifürkészni a mások számára kiismerhetetlen gyilkos indítékait. A beleérzés persze önmagában mit sem ér. Számítógépek, telefaxok, elektronmikroszkópok, segítik a felügyelőt a lélektani hadviselésben.

Az embervadász nem utolsósorban az amerikai csúcstechnológia alig burkolt reklámfilmje. A gondosan megválogatott külső és belső terek is a jövő századot idézik technicista pompájukkal. A cselekmény gyakori üresjáratai alatt bőven marad időn eltöprengeni azon: vajon a tökéletes technikától, amelynek hálóján minden tettünk, jellegzetességünk, mint „kartotékadat” fennakad, nem kell-e jobban félnünk, mint a teliholdas utcákon leskelődő megbolydult lelkektől?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/05 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5384