KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/június
KRÓNIKA
• N. N.: Brouhaha Movie Fesztivál, június 10–19.

• Kovács András Bálint: Minden idők... Aranypolgár
• Bikácsy Gergely: A csecsemő nagykorúsága Orson és Othello
• Király Jenő: Amerikai kéjcirkusz Összehasonlitó szexuálesztétika
• Gelencsér Gábor: Kameratöltőkolt Fiatal francia filmesek
• Molnár Gál Péter: Esti lázak Francia vígjátékok
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Az idő hírarca Mozgóképújság
• Sneé Péter: Pimasz tévé Beszélgetés a Pesty Fekete Doboz Kft. tulajdonosaival
ANIMÁCIÓ
• Kovásznai György: Candide, a rajzfilmhős Műhelynapló
KRITIKA
• Békés Pál: „És akkor... és akkor... és akkor...” Forster és a film
• Forgách András: Lapok egy filmből James Ivory: Howards End
• Kozma György: Miért Alaszkába? Arizonai álmodozók
• Ardai Zoltán: Loeb itt járt Tom Kalin: Ájulás
• Schubert Gusztáv: Vakvarjúcska Szabó Ildikó: Gyerekgyilkosságok
• Gelencsér Gábor: Nyomtalanul Tóth Eszter: Nyomkereső
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: The Wanderers
• Békés Pál: Facérok
• Turcsányi Sándor: Káin ébredése
• Békés Pál: Halhatatlan szerelem
• Fáber András: Életben maradtak
• Turcsányi Sándor: A kéz, amely a bölcsőt ringatja
• Barotányi Zoltán: Hiába futsz
• Sárközi Dezső: Fenegyerekek
• Tamás Amaryllis: Hanta-palinta

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hegylakó 3.

Mockler János

A könyveknek tágas főtereken máglyákat állítanak az önfeledt égetők. A szobrokat ledöntik, rendszerint a haladás nevében. A festményekbe egy-egy őrült szöget ver, jobb esetben valaki ráfest egy másikat. A halhatatlanság ilyen műalkotások által kevéssé biztosított, legalábbis rizikósnak tűnik.

Néminemű elővigyázatosságra utal, ha valaki már a művében is halhatatlannak ábrázolja hősét. Különösen a film esetében kívánatos az ilyen megközelítés, hiszen retrospektív sorozatok összeállításakor gyakori akadály, hogy a keresett kópia hússzázalékos állapotban bujdosik valami ismeretlen című poros raktár mélyén.

Aki még a halhatatlan hősét sem érzi teljes biztonságban, jó, ha előre folytatásokban gondolkozik. Ha addig folytatjuk a történetet, míg a világ világ, nem kell tartani az amortizációtól, a történelem őrületétől, természeti csapásoktól.

Na jó, de ha már megvan az a fránya halhatatlanság, ugyan mit kezdünk vele? Lehet-e öröklétre ítélt öngyilkos? Ha a szerencsétlent ráadásul sebezhetetlenséggel is sújtja teremtője, lehetőségei végletesen bezárulnak. Nem marad más tennivalója, csupán dolgozni.

Megfasírozni, megámbolni, kifilézni, sniclikbe aprítani, ki ellene és a magasabb akarat ellen tör.

Vajon mit tehet az, aki mindezt kívülállóként szemléli? Az elmúlás biztos tudatában élvezi immár harmadszor a skót felföld bajnokának szép, igaz és végtelenül ostoba történetét.

A negyedik rész beálltáig sem maradunk halhatatlanok nélkül, a dolgunk annyi csupán, hogy jó erősen figyeljük a televízió arcvíz-reklámjait.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=414