KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/május
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lillian Gish
MAGYAR FILM
• Báron György: Auschwitz működik Beszélgetés Jeles Andrással
• Balassa Péter: Jeles napok Egy kiállítás lapjai
• Gelencsér Gábor: Kép nélküli film Jeles András
• Forgách András: A megszólalás előtt Jeles András
• Kovács András Bálint: J. A. három mondata Jeles András

• Székely Gabriella: Semmi sem végződik jól Beszélgetés Otar Joszelianival
• Hirsch Tibor: Lőj a gyertyatartóra!
• Turcsányi Sándor: Egy crô-magnoni Párizsban Leos Carax filmjeiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hol vannak a tulipánok? Berlin
KÖNYV
• Ardai Zoltán: A sehonnaiak Őrségváltás
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Oh, Boy!* A Michael Jackson-mítosz
• Kozma György: Yoko Ono tüzet kér Videó-performence-ek a Galéria 56-ban
• Antal István: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
• Huhtamo Erkki: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Veszett Kutya és Glória
• Sneé Péter: Játékszerek
• Hegyi Gyula: Fehér sivatag
• Turcsányi Sándor: Abszolút kezdők
• Turcsányi Sándor: Kampókéz
• Barotányi Zoltán: Kőbunkó
• Tamás Amaryllis: Egy meg egy az három

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lavina

Fekete Ibolya

A Pokoli torony után kicsit óvatosabban, de még bizakodva ültem be megnézni a katasztrófaműfaj újabb darabját, a Lavinát. Kár volt. Bizakodni is, megnézni is. A történet – ha lehet – még bárgyúbb, a színészek még rosszabbak, s ami a fő, az illúzió még kevesebb. Elismerem, van legalább három perc a filmben, amikor az ember elhiszi, hogy igazi monstre lavinát lát legördülni a hegyről (talán mert ezúttal igazi lavinát fényképeztek), és izgalmas a síbajnok versenyfutása a nyomába zúduló hóval. Ez nagyjából az összes látványosság, amire számítani lehet, innentől kezdve műhó és néhány diszkrét műtragédia következik – javarészük komikumba fullad.

Mindezt apróbb házassági bonyodalmak és a vétkes hanyagság lelkiismereti válságai fűszerezik. Csak a jóisten a megmondhatója, honnan gördül elő a taxi a rommá silányított és a betemetett halottaktól övezett téli luxus-üdülőhely bejáratához, hogy a bájos hősnőt tésztaképű szerelme búcsúpillantásától kísérve tovaröpítse.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/11 39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7663