KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/május
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lillian Gish
MAGYAR FILM
• Báron György: Auschwitz működik Beszélgetés Jeles Andrással
• Balassa Péter: Jeles napok Egy kiállítás lapjai
• Gelencsér Gábor: Kép nélküli film Jeles András
• Forgách András: A megszólalás előtt Jeles András
• Kovács András Bálint: J. A. három mondata Jeles András

• Székely Gabriella: Semmi sem végződik jól Beszélgetés Otar Joszelianival
• Hirsch Tibor: Lőj a gyertyatartóra!
• Turcsányi Sándor: Egy crô-magnoni Párizsban Leos Carax filmjeiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hol vannak a tulipánok? Berlin
KÖNYV
• Ardai Zoltán: A sehonnaiak Őrségváltás
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Oh, Boy!* A Michael Jackson-mítosz
• Kozma György: Yoko Ono tüzet kér Videó-performence-ek a Galéria 56-ban
• Antal István: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
• Huhtamo Erkki: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Veszett Kutya és Glória
• Sneé Péter: Játékszerek
• Hegyi Gyula: Fehér sivatag
• Turcsányi Sándor: Abszolút kezdők
• Turcsányi Sándor: Kampókéz
• Barotányi Zoltán: Kőbunkó
• Tamás Amaryllis: Egy meg egy az három

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nagy durranás 2.

Tamás Amaryllis

Fergeteges bohózat Szaddam Huszein és az amerikai szabadítók elemi ösztöntől vezérelt állatfarmjáról, Chaplin Diktátora új, korszerűbb köntösben. Csak ezúttal az olajkútöngyújtót csattogtató, falafelt falatozó, horogkeresztes pizsamában pompázó Vezér mellett kiemelt szemléletességgel ábrázoltatik a konform engedelmesség megtestesítője: a húsdarálóba hősies elszántsággal masírozó rambók tömege is. Nem a múlt, hanem a történelmi jelen panoptikumában járunk. Az éppen aktuális – fasizmus gyűjtőfogalom alatt rendszerezhető – elhallgatások, önigazolások, torzítások vastag burkát bontogatjuk, hangos bruhaházással. Gyilkos-cinikus öniróniával trónfosztatik az ész. Az omnipotens Atya – a hatalom szezámkapujában – az előítéletes kultúra hagyományos szimbóluma. A középszerűség bársonyszékbe kapaszkodó géniuszai itt sertepertélnek köreinkben. A „tömegember” legtisztább megtestesülési formáját fedezni fel bennük: a banális Gonoszt (a zsarnoki férjet, a hatalommániás apát, a basáskodó főnököt, a hipnotizőr szektavezért, a keménykezű államférfit). Gyászra való képtelenségünk, hárításaink – jelenkori realitások. Ahogy cinkos vigyorgásunk is az, legyen szó (vagy kép) a hatalmi tébolyodottság emocionális pestiséről, a trambulinról Rambójára vetődő Ramada kisasszony szerelmi vehemenciájáról, bodybuildingező, szteppelő szerzetesekről, a szolgálati kocsiban szoftpornó-stúdiót működtető sofőrről. Csak a fáradhatatlan ötletsziporkák parádéja múltán dereng föl: a pösze Szaddam és alteregói fájdalmasan igaz gegek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=646