KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/május
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lillian Gish
MAGYAR FILM
• Báron György: Auschwitz működik Beszélgetés Jeles Andrással
• Balassa Péter: Jeles napok Egy kiállítás lapjai
• Gelencsér Gábor: Kép nélküli film Jeles András
• Forgách András: A megszólalás előtt Jeles András
• Kovács András Bálint: J. A. három mondata Jeles András

• Székely Gabriella: Semmi sem végződik jól Beszélgetés Otar Joszelianival
• Hirsch Tibor: Lőj a gyertyatartóra!
• Turcsányi Sándor: Egy crô-magnoni Párizsban Leos Carax filmjeiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hol vannak a tulipánok? Berlin
KÖNYV
• Ardai Zoltán: A sehonnaiak Őrségváltás
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Oh, Boy!* A Michael Jackson-mítosz
• Kozma György: Yoko Ono tüzet kér Videó-performence-ek a Galéria 56-ban
• Antal István: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
• Huhtamo Erkki: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Veszett Kutya és Glória
• Sneé Péter: Játékszerek
• Hegyi Gyula: Fehér sivatag
• Turcsányi Sándor: Abszolút kezdők
• Turcsányi Sándor: Kampókéz
• Barotányi Zoltán: Kőbunkó
• Tamás Amaryllis: Egy meg egy az három

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hóbortos népség

Schreiber László

 

Uys, a Sivatagi show és Az istenek a fejükre estek rendezője ebben a régebbi filmjében olyasfajta kópéságokat talál ki szórakoztatásunkra, amilyenekhez hasonlókat Karinthy vagy Kosztolányi vidám elbeszéléseiből ismerhetünk.

Apró történetek, vagy inkább helyzetgyakorlatok, kísérletek sorozatából áll össze a film. A több tucat hétköznapi és lehetetlen helyzetben egy a közös: jól megszervezett szituációkba avatatlan, mit sem sejtő járókelőket vonnak be, és a kamera segítségével rögzítik reakcióikat, viselkedésüket. A film készítőinek bevallott szándéka természetesen a kísérlet, de azt is jól tudják, hogy a legjobban, leghangosabban nevetni, röhögni egy másik, lóvátett, gyanútlan szerencsétlenkedő emberen tudunk. Talán soha olyan nagyokat nem nevettünk, mint gyerekkorunkban, amikor a zsinegre erősített, újságpapírral kitömött pénztárcát elrántottuk a szerencsés megtaláló elől. Uys arra is ügyel, hogy ne hozza kellemetlen vagy ne adj isten megalázó helyzetbe a kísérletek alanyait, bár lehet, hogy ezt nem elsősorban etikai megfontolásból teszi, hanem hogy elkerülje azt a kis rossz érzést vagy sajnálkozást, ami megrövidítené a nevetést.

A helyzetek némelyike innen-onnan ismerős, de végül is jól szórakozhatunk, valószínűleg majdnem olyan jól, mint Uys és stábja a forgatás során.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/06 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5807