KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/május
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lillian Gish
MAGYAR FILM
• Báron György: Auschwitz működik Beszélgetés Jeles Andrással
• Balassa Péter: Jeles napok Egy kiállítás lapjai
• Gelencsér Gábor: Kép nélküli film Jeles András
• Forgách András: A megszólalás előtt Jeles András
• Kovács András Bálint: J. A. három mondata Jeles András

• Székely Gabriella: Semmi sem végződik jól Beszélgetés Otar Joszelianival
• Hirsch Tibor: Lőj a gyertyatartóra!
• Turcsányi Sándor: Egy crô-magnoni Párizsban Leos Carax filmjeiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hol vannak a tulipánok? Berlin
KÖNYV
• Ardai Zoltán: A sehonnaiak Őrségváltás
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Oh, Boy!* A Michael Jackson-mítosz
• Kozma György: Yoko Ono tüzet kér Videó-performence-ek a Galéria 56-ban
• Antal István: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
• Huhtamo Erkki: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Veszett Kutya és Glória
• Sneé Péter: Játékszerek
• Hegyi Gyula: Fehér sivatag
• Turcsányi Sándor: Abszolút kezdők
• Turcsányi Sándor: Kampókéz
• Barotányi Zoltán: Kőbunkó
• Tamás Amaryllis: Egy meg egy az három

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tűzvonalban

Nóvé Béla

 

A világ egy sarka egyszer-csak lángra lobban, polgárháború támad Csádban, Thaiföldön, vagy éppen Nicaraguában. A forradalmárok robbanó teniszlabdákat hajigálnak, a katonák páncélkocsikból replikáznak vissza. Helikopterszörnyek perzselik a vadont, bombázzák a nyomornegyedeket. Menekül ember, állat. Százezrek pusztulnak, milliók válnak hajléktalanná...

Mindez szomorúan ismerős a napi hírek követőinek. De vajon mit tesz egy amerikai, aki történetesen a helyszínen van? Hivatása – és persze lelkiismerete – válogatja. Ha zsoldos, hidegvérrel vadássza a „bennszülötteket”, ha ügynök, a bukásra ítélt diktátor evakuálását biztosítja. És ha foglalkozása – netán – riporter? Nos, ez esetben Nippon gépével lövöldöz vissza a martalócokra, ha pedig nő az illető, véres és megrendítő impresszióit mondja kazettára a fegyverek vad lármája közben...

Filmünk félfikciós példázata – mely a Somoza-diktatúra végnapjairól szól – azt sugallja, hogy a „tűzvonalban” a humánus haditudósítóknak van a legnehezebb dolguk, hisz az otthoni koktél partikról a „molotovok” halálbárjába csöppenve továbbra sem lehetnek absztinensek: fenékig kell ürítsék a testi-lelki szenvedések keserű poharát. A Time-magazin helyszíni stábjának, Alexnek, Husselnek és Clairnek ráadásul háromszoros csapdán kell átvágnia magát. Nem elég, hogy ádáz politikai ellentétek s a gépfegyverek zárótüzébe kerültek, ezenközben még egy szerelmi háromszöget is meg kell próbálniuk békében-barátságban valami egyszerűbb alakzattá rendezni. Ez utóbbin a „Guardia” brutális járőrei segítenek: megölik Alexet – s így Clairt és Russelt barátjuk elvesztése, a közösen átvészelt gyötrelmek katarzisa végül is egymás karjába, s a forradalom oldalára sodorja.

Az izgalmas, sokkoló erejű filmdráma politikai üzenetét azonban nem annyira a tétova meggyőződésű idegenek, mint inkább az a managuai lány fogalmazza meg, ki hotelportásból lett szandinista gerillává: „Ez itt Észak és Dél háborúja! A világ kelet-nyugati felosztása mára idejét múlta!”

A mozinéző hazajövet szorongón veszi elő a térképet, hogy a délkörök mentén némiképp eligazodjék... Igen, igen, bolygónkat egy kissé túlméretezték. Ahhoz, hogy az egy és osztatlan szabadság mindenüvé szétáradjon rajta, úgy tűnik, még sokáig szükség lesz valamifajta „tagolásra”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/08 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5743