KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/május
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lillian Gish
MAGYAR FILM
• Báron György: Auschwitz működik Beszélgetés Jeles Andrással
• Balassa Péter: Jeles napok Egy kiállítás lapjai
• Gelencsér Gábor: Kép nélküli film Jeles András
• Forgách András: A megszólalás előtt Jeles András
• Kovács András Bálint: J. A. három mondata Jeles András

• Székely Gabriella: Semmi sem végződik jól Beszélgetés Otar Joszelianival
• Hirsch Tibor: Lőj a gyertyatartóra!
• Turcsányi Sándor: Egy crô-magnoni Párizsban Leos Carax filmjeiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hol vannak a tulipánok? Berlin
KÖNYV
• Ardai Zoltán: A sehonnaiak Őrségváltás
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Oh, Boy!* A Michael Jackson-mítosz
• Kozma György: Yoko Ono tüzet kér Videó-performence-ek a Galéria 56-ban
• Antal István: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
• Huhtamo Erkki: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Veszett Kutya és Glória
• Sneé Péter: Játékszerek
• Hegyi Gyula: Fehér sivatag
• Turcsányi Sándor: Abszolút kezdők
• Turcsányi Sándor: Kampókéz
• Barotányi Zoltán: Kőbunkó
• Tamás Amaryllis: Egy meg egy az három

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az embervadász

Nagy Zsolt

 

Zsarufilm manapság nemigen lehet meg beteges, szadista gyilkos nélkül. Mivel a nagyközönség lassan már csak a legerősebb ingereket érzékeli, a nyomozás kacskaringói kevéssé érdeklik, igazi szörnyetegeket akar látni, akiknek zord külseje alatt minden emberi bűn ott fortyog. Ettől a filmtől megkaphatja, amire vágyik. Michael Mann mentségére legyen mondva, legalább csavar egyet a közhelyen: nemcsak a gyilkos, az őt üldöző rendőr is mániákus. Persze nem annyira, hogy a film szimpatikus főhős nélkül maradjon, a felügyelőt az öles szenvedélye csak megkísérti, de nem lesz úrrá rajta. Hasadt lelke kimondottan előnyt jelent számára a nyomozásban, egyedül ő képes kifürkészni a mások számára kiismerhetetlen gyilkos indítékait. A beleérzés persze önmagában mit sem ér. Számítógépek, telefaxok, elektronmikroszkópok, segítik a felügyelőt a lélektani hadviselésben.

Az embervadász nem utolsósorban az amerikai csúcstechnológia alig burkolt reklámfilmje. A gondosan megválogatott külső és belső terek is a jövő századot idézik technicista pompájukkal. A cselekmény gyakori üresjáratai alatt bőven marad időn eltöprengeni azon: vajon a tökéletes technikától, amelynek hálóján minden tettünk, jellegzetességünk, mint „kartotékadat” fennakad, nem kell-e jobban félnünk, mint a teliholdas utcákon leskelődő megbolydult lelkektől?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/05 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5384