KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/május
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lillian Gish
MAGYAR FILM
• Báron György: Auschwitz működik Beszélgetés Jeles Andrással
• Balassa Péter: Jeles napok Egy kiállítás lapjai
• Gelencsér Gábor: Kép nélküli film Jeles András
• Forgách András: A megszólalás előtt Jeles András
• Kovács András Bálint: J. A. három mondata Jeles András

• Székely Gabriella: Semmi sem végződik jól Beszélgetés Otar Joszelianival
• Hirsch Tibor: Lőj a gyertyatartóra!
• Turcsányi Sándor: Egy crô-magnoni Párizsban Leos Carax filmjeiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hol vannak a tulipánok? Berlin
KÖNYV
• Ardai Zoltán: A sehonnaiak Őrségváltás
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Oh, Boy!* A Michael Jackson-mítosz
• Kozma György: Yoko Ono tüzet kér Videó-performence-ek a Galéria 56-ban
• Antal István: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
• Huhtamo Erkki: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Veszett Kutya és Glória
• Sneé Péter: Játékszerek
• Hegyi Gyula: Fehér sivatag
• Turcsányi Sándor: Abszolút kezdők
• Turcsányi Sándor: Kampókéz
• Barotányi Zoltán: Kőbunkó
• Tamás Amaryllis: Egy meg egy az három

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

48 óra

Schreiber László

 

Walter Hillnek bizonyára nem volt szüksége rá, hogy a film készítése előtt felüsse a Nagy Könyvet a „szórakoztató amerikai bűnügyi film” címszónál, már azért sem, mert ott a műfaj olyan remekei alatt szerepel a neve, mint a Harcosok (Warriors) vagy a Gengszterek sofőrje. Biztos kézzel válogatja össze a hozzávalókat egy gond és korhatár nélkül fogyasztható, könnyen emészthető San Francisco-i specialitáshoz. Az üldözések, verekedések, lövöldözések közepette egy kis népszerű ismeretterjesztő munkára is jut idő. A fekete, fehér és rézbőrű szereplők jóvoltából némi történelmi-etnikai hangulattal színesített városnézés során ismerkedhetünk „Frisco” nevezetességeivel, a kínai negyed és a hírhedt metró mindennapjaival. Közben a lőtt sebekből dől a vér, a gyilkosok kíméletlenek és marconák, de mégsem telepszik a filmre a német bűnügyi történetekből ismert homályos, szürke, nyomasztó hangulat. Ez mindenekelőtt Eddie Murphy-nek köszönhető, aki manapság afféle amerikai fekete kiskabosként arat zajos sikereket a szórakoztató műfajban.

Félreértés ne essék, nem komolytalan a film, még csak vígjátéknak sem lehet nevezni, de rendre felbukkannak benne feszültségoldó színfoltok. Az új ötletek mellett klisévé szelídült régi fogásokat is használ Hill, ilyen a rövid időre (ezúttal 48 órára) rablóból pandúrrá tett bűnöző szerepeltetése is, de ezt nyilván adaléknak szánta a lezser, hanyag járású, keményöklű, a szabályzatnak fittyet hányó rendőr nimbuszához. Habár ebben a műfaj kedvelői, gondolom, nem szorulnak már támogatásra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5189