KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/május
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lillian Gish
MAGYAR FILM
• Báron György: Auschwitz működik Beszélgetés Jeles Andrással
• Balassa Péter: Jeles napok Egy kiállítás lapjai
• Gelencsér Gábor: Kép nélküli film Jeles András
• Forgách András: A megszólalás előtt Jeles András
• Kovács András Bálint: J. A. három mondata Jeles András

• Székely Gabriella: Semmi sem végződik jól Beszélgetés Otar Joszelianival
• Hirsch Tibor: Lőj a gyertyatartóra!
• Turcsányi Sándor: Egy crô-magnoni Párizsban Leos Carax filmjeiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hol vannak a tulipánok? Berlin
KÖNYV
• Ardai Zoltán: A sehonnaiak Őrségváltás
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Oh, Boy!* A Michael Jackson-mítosz
• Kozma György: Yoko Ono tüzet kér Videó-performence-ek a Galéria 56-ban
• Antal István: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
• Huhtamo Erkki: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Veszett Kutya és Glória
• Sneé Péter: Játékszerek
• Hegyi Gyula: Fehér sivatag
• Turcsányi Sándor: Abszolút kezdők
• Turcsányi Sándor: Kampókéz
• Barotányi Zoltán: Kőbunkó
• Tamás Amaryllis: Egy meg egy az három

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Átkozott boszorkák

Hungler Tímea

 

Ha egy filmben adott két démoni szépségű színésznő, nevezetesen Nicole Kidman és Sandra Bullock, a potenciális mozilátogató (különösen, ha az erősebbik nemhez tartozó) a cím alapján hajlamos mindenféle helytelen következtetésre jutni; ilyenkor lép közbe a jószándékú filmkritikus, és óva int: csak semmi metaforika, a cím expressis verbis értendő ám, kísértet járja be a filmvásznat.

Ez esetben a dilettantizmus kísértete. Van itt minden, ami valaha meseszerű műfajban felbukkant, varangyosbékától kezdve varázsitalon át egészen a fekete mágiáig és macskáig. A horror-elemekkel dúsított sem nem mese, sem nem családi mozi leginkább a Ghostbusters alapművel rokonítható, de élesebb szeműek inkább a 70-es évekbeli nagyszabású magyar produkció, a „Mese felnőtteknek” világát érhetik benne tetten.

Amennyiben e kultúrtörténeti kalandozás után/ellenére a néző továbbra is úgy véli, a két baba-jaga megéri a kockázatvállalást, kedvenc példáim a másfél órából talán jobb belátásra téríthetik: a Bullock kedvesét játszó Adrian Quaidnek a narrátor (ez is van a filmben) szerint az egyik szeme kék, a másik zöld (a la David Bowie), mit bárhogy is nézünk, nem látunk; így mikor Kidman fiújáról kiderül, hogy a vámpírok őshazájából, a bulgáriai Erdélyből származik, már meg sem lepődünk, csak sommázzuk a végkövetkeztetést: a szellemes filmek sora egy olyan szellemtelennel gazdagodott, mely szándékai ellenére helyenként még szellemes is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/01 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3940