KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/május
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lillian Gish
MAGYAR FILM
• Báron György: Auschwitz működik Beszélgetés Jeles Andrással
• Balassa Péter: Jeles napok Egy kiállítás lapjai
• Gelencsér Gábor: Kép nélküli film Jeles András
• Forgách András: A megszólalás előtt Jeles András
• Kovács András Bálint: J. A. három mondata Jeles András

• Székely Gabriella: Semmi sem végződik jól Beszélgetés Otar Joszelianival
• Hirsch Tibor: Lőj a gyertyatartóra!
• Turcsányi Sándor: Egy crô-magnoni Párizsban Leos Carax filmjeiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hol vannak a tulipánok? Berlin
KÖNYV
• Ardai Zoltán: A sehonnaiak Őrségváltás
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Oh, Boy!* A Michael Jackson-mítosz
• Kozma György: Yoko Ono tüzet kér Videó-performence-ek a Galéria 56-ban
• Antal István: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
• Huhtamo Erkki: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Veszett Kutya és Glória
• Sneé Péter: Játékszerek
• Hegyi Gyula: Fehér sivatag
• Turcsányi Sándor: Abszolút kezdők
• Turcsányi Sándor: Kampókéz
• Barotányi Zoltán: Kőbunkó
• Tamás Amaryllis: Egy meg egy az három

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Végzetes hipnózis

Varga Balázs

 

Hányféleképpen szabadulhatunk meg egy holttesttől? Krimivígjátékok sokaságának alapkérdése ez. Jean-Jacques Beneix legújabb filmjében egy sármos, bár zaklatott lélekgyógyászra szabadít efféle problémákat. Lelki bajok és elfojtások helyett egy dívány alatt elrejtett holttest elég frappáns nyitánynak tetszik, és máris görbe tükörből szemlélhetjük Erósz és Thanatosz örök küzdelmét. Az áldozat nem más, mint egy szédítő, fatális szépség, aki bódító hangjával szeánsz közben mély álomba szédíti a doktort – mire a férfi felébred, már csak egy bűbájos holttestet talál maga mellett, a gyilkos pedig akár még ő is lehetett... Keresd a nőt helyett ejtsd el a nőt játék kezdődik, a műfajban megszokott összes kelléket felvonultatva. A párizsi nagypolgári miliő, az extravagáns figurák, az ironikusan kusza kerettörténet és persze a maximálisan kihasznált (bár csak minimálisan eredeti) helyzetkomikum üzembiztosan működteti a filmet. A Végzetes hipnózis elegánsan kivitelezett fekete komédia, leheletfinom iróniával megbillentve, így aztán az elhasznált poénok sem bosszantóak, mert a tálalásuk, a kivitelezésük, az előkészítésük és felvezetésük az érdekes, nem pedig a csattanó. Beneix szenvedélyes Betty Blue-ja annak idején hamar kultikus státuszba tornázta magát, Magyarországon is. A Végzetes hipnózistól ne várjunk ilyen hatást és ekkora hőfokot. Hűvösen játékos zsánerdarabbal, ügyes és szórakoztató mestermunkával van dolgunk, mégse becsüljük le – a középfajú filmkultúrának ilyen alkotások a pillérei.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/12 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3547