KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/május
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lillian Gish
MAGYAR FILM
• Báron György: Auschwitz működik Beszélgetés Jeles Andrással
• Balassa Péter: Jeles napok Egy kiállítás lapjai
• Gelencsér Gábor: Kép nélküli film Jeles András
• Forgách András: A megszólalás előtt Jeles András
• Kovács András Bálint: J. A. három mondata Jeles András

• Székely Gabriella: Semmi sem végződik jól Beszélgetés Otar Joszelianival
• Hirsch Tibor: Lőj a gyertyatartóra!
• Turcsányi Sándor: Egy crô-magnoni Párizsban Leos Carax filmjeiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hol vannak a tulipánok? Berlin
KÖNYV
• Ardai Zoltán: A sehonnaiak Őrségváltás
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Oh, Boy!* A Michael Jackson-mítosz
• Kozma György: Yoko Ono tüzet kér Videó-performence-ek a Galéria 56-ban
• Antal István: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
• Huhtamo Erkki: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Veszett Kutya és Glória
• Sneé Péter: Játékszerek
• Hegyi Gyula: Fehér sivatag
• Turcsányi Sándor: Abszolút kezdők
• Turcsányi Sándor: Kampókéz
• Barotányi Zoltán: Kőbunkó
• Tamás Amaryllis: Egy meg egy az három

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A múmia visszatér

Kovács Marcell

 

Visszatért a múmia, alighanem itt a nyár. Stephen Sommers nagysikerű filmjének folytatásában sem bíz semmit a véletlenre, a jól bevált spielbergi recept szerint elegyít kalandot, szerelmet, humort és piramisokat.

Ezúttal már családi vállalkozásban zajlik a kincsvadászat. Hűen az Indiana Jones-forgatókönyvhöz a második részben, ha már az elsőből érthetetlen módon kimaradt, bevetésre kerül a bűbáj gyerekszereplő, és ráadásként fekete mókamestert is kapunk, míg a másik oldalt a rettenetes Skorpiókirály és legyőzhetetlen kutyafejű serege erősíti. A cselekmény ezúttal még pergőbb, London és a Szahara között ingáznak hőseink vonaton, hajón, de főleg léghajón, és minden sarkon ellenségbe botlanak, a Nílus szökőárja még csak nem is a legveszedelmesebb közülük. A nagy jövés-menésben a viccesnek szánt alakításokra kevesebb idő jut, ami Rachel Weisz esetében külön öröm, az ember még a manapság elmaradhatatlan mátrixos ugrabugrát is hajlamos megbocsátani neki.

A digitális trükkök éppen két évvel lettek jobbak, de még így is csak egy pofásabb számítógépes játék életszerűségét képesek nyújtani. Az inkább komikus, mint ijesztő Skorpiókirályért és az erősen rajzfilmes hátterekért csak részben kárpótolnak az aljnövényzetből támadó tűfogú szörnymanók és a száguldó emeletes buszon rendezett csetepaté a Múmia zombiforma pribékjeivel.

Na de elég a fanyalgásból. Ha eszembe jut, hogy az izgő-mozgó kisiskolásokból álló baráti társaság milyen lelkesen visszhangozta mellettem a szereplők majd’ minden mondatát, be kell látnom, bármiféle kritikai észrevétel kínos túlbuzgóság a részemről, mert a célközönség előtt A múmia visszatér kitűnőre vizsgázott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/07 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3383