KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/május
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lillian Gish
MAGYAR FILM
• Báron György: Auschwitz működik Beszélgetés Jeles Andrással
• Balassa Péter: Jeles napok Egy kiállítás lapjai
• Gelencsér Gábor: Kép nélküli film Jeles András
• Forgách András: A megszólalás előtt Jeles András
• Kovács András Bálint: J. A. három mondata Jeles András

• Székely Gabriella: Semmi sem végződik jól Beszélgetés Otar Joszelianival
• Hirsch Tibor: Lőj a gyertyatartóra!
• Turcsányi Sándor: Egy crô-magnoni Párizsban Leos Carax filmjeiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hol vannak a tulipánok? Berlin
KÖNYV
• Ardai Zoltán: A sehonnaiak Őrségváltás
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Oh, Boy!* A Michael Jackson-mítosz
• Kozma György: Yoko Ono tüzet kér Videó-performence-ek a Galéria 56-ban
• Antal István: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
• Huhtamo Erkki: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Veszett Kutya és Glória
• Sneé Péter: Játékszerek
• Hegyi Gyula: Fehér sivatag
• Turcsányi Sándor: Abszolút kezdők
• Turcsányi Sándor: Kampókéz
• Barotányi Zoltán: Kőbunkó
• Tamás Amaryllis: Egy meg egy az három

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Nap könnyei

Vaskó Péter

 

Hollywood újabb filmben hatódik meg az amerikai katona nagyszerűségétől. A Nap könnyei ezen kívül semmi másról nem szól. A helyszín Nigéria, de ennek semmi jelentősége, a filmben csupán olyan helyet jelent, ahol afro-afrikaiak gyilkolják egymást a dzsungelben. Egy Bruce Willis által vezetett különleges alakulat azt a feladatot kapja, hogy mentsen ki a törzsi viszálykodás zűrzavarából egy amerikai orvosnőt (Monica Belluci). A gond csak az, hogy az embervadász milíciák bosszúja elől Monica magával szeretné vinni mind a 70 ápoltját. A kőarcú Bruce-ban megmozdul az emberbarát, és felettesei parancsával szembeszegülve nekifog, hogy átmentse a teljes erdei kórházat a határon.

Háború, népirtás, hepiend, nagy célok és kisemberek. Újabb háborús brosúra a US Army Üdvhadsereggé válása sorozatból – valahol az Ellenséges terület és a Sólyom végveszélyben között –, az előzőhöz képest kicsivel több népirtás, az utóbbinál kicsivel kevesebb látványköltség felhasználásával. A film abban is követi elődeit, hogy a színészt pusztán a többinél drágább díszletelemnek tekinti. Nem tudom például, sikerült-e valakinek ennél kevesebbet kihoznia Bruce Willisből, Monica Belluci egyetlen szerepe pedig a durcás szájtartás és a dekoltázs őserdei viseletének bemutatása. Rajtuk kívül a többiek egyáltalán nem léteznek – a bennszülött feketék mondjuk kicsit jobban nem léteznek, mint a kommandósok.

Mivel a konfliktus, valamint a karakterek és jellemek kidolgozottsága nem képes megütni a telefonkönyv szintjét sem, így a hatáskeltés a harc látványára és a szájbarágós morális tanulságra marad. Ennek megfelelően röpköd a gránát, hull a pálmalevél, lélekfacsaró betétként pedig a háború borzalmainak naturalista ábrázolását kapjuk, mindezt invenciótlan, lapos profizmussal. Az itt-ott fellelhető részértékeket azután a filmvégi dagályos pátosz nullázza le. A Nap könnyeinek így végül egyetlen tanulsága marad: a háború csúnya dolog, de kiválóan fényképezhető.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/05 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2248