KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/május
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lillian Gish
MAGYAR FILM
• Báron György: Auschwitz működik Beszélgetés Jeles Andrással
• Balassa Péter: Jeles napok Egy kiállítás lapjai
• Gelencsér Gábor: Kép nélküli film Jeles András
• Forgách András: A megszólalás előtt Jeles András
• Kovács András Bálint: J. A. három mondata Jeles András

• Székely Gabriella: Semmi sem végződik jól Beszélgetés Otar Joszelianival
• Hirsch Tibor: Lőj a gyertyatartóra!
• Turcsányi Sándor: Egy crô-magnoni Párizsban Leos Carax filmjeiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hol vannak a tulipánok? Berlin
KÖNYV
• Ardai Zoltán: A sehonnaiak Őrségváltás
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Oh, Boy!* A Michael Jackson-mítosz
• Kozma György: Yoko Ono tüzet kér Videó-performence-ek a Galéria 56-ban
• Antal István: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
• Huhtamo Erkki: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Veszett Kutya és Glória
• Sneé Péter: Játékszerek
• Hegyi Gyula: Fehér sivatag
• Turcsányi Sándor: Abszolút kezdők
• Turcsányi Sándor: Kampókéz
• Barotányi Zoltán: Kőbunkó
• Tamás Amaryllis: Egy meg egy az három

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rocky és Bakacsin

Baross Gábor

 

Rocky, a repülő mókus, és Bakacsin, a rénszarvas az ötvenes-hatvanas évek meghatározó rajzfilmhősei voltak, mígnem 1964-ben véget ért karrierjük. Most, az ezredforduló elején – a film ugyanis 2000-ben készült, csupán a hazai bemutató tolódott át erre az esztendőre – újra szükség van rájuk, mivel rajzfilmbeli ellenségeik, a Rettenetes Vezér, Borisz és Natasa igyekeznek uralmuk alá hajtani Amerikát. Bár a történet figurái talán kevésbé ismertek a magyar néző számára – nem úgy, mint Tapsi Hapsi, aki jó néhány évvel ezelőtt a Roger nyúl a pácban című filmben igyekezett rajzfilmalakban megküzdeni ellenfeleivel –, a Rettenetes Vezér világuralmi módszere viszont ismerős lehet valahonnan. A főgonosz ugyanis létrehoz egy televíziós csatornát, a Pocsék TV-t, amelynek segítségével szuggerálni tudja az embereket: ezáltal zombivá változnak, és feltétel nélkül engedelmeskednek vezérüknek. Ám míg hőseink megmaradnak rajzfilmalakban – a legmodernebb számítógépes animáció felhasználásával –, addig ellenségeik igazi, hús-vér emberként élednek újra. Bár ne tennék, hiszen egyikük sem nyújt maradandót. A film készítői mindent megtettek a siker érdekében, ám hiába „igazolták le” Robert De Nirót a Rettenetes Vezér szerepére, neki ez csupán könnyed ujjgyakorlat, megerőltetés nélkül ismétli egykori, taxisofőri önmagát. Működnek a szokásos klisék: rajzolt hőseinknek segítője is akad, Szimpati Kati, az igyekvő FBI-ügynök, aki beleszeret egy botcsinálta fegyőrbe. Ő lesz a már megszokott „szőke nő” férfi megfelelője, ragyogó kék szemével és csillogó fogával.

Mindezekkel a vicces jelenetekkel együtt is csupán gondos iparos munka ez a film. Nagy kérdés, hogy idehaza sikerül-e megtalálnia a célközönségét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/02 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2091