KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/május
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lillian Gish
MAGYAR FILM
• Báron György: Auschwitz működik Beszélgetés Jeles Andrással
• Balassa Péter: Jeles napok Egy kiállítás lapjai
• Gelencsér Gábor: Kép nélküli film Jeles András
• Forgách András: A megszólalás előtt Jeles András
• Kovács András Bálint: J. A. három mondata Jeles András

• Székely Gabriella: Semmi sem végződik jól Beszélgetés Otar Joszelianival
• Hirsch Tibor: Lőj a gyertyatartóra!
• Turcsányi Sándor: Egy crô-magnoni Párizsban Leos Carax filmjeiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hol vannak a tulipánok? Berlin
KÖNYV
• Ardai Zoltán: A sehonnaiak Őrségváltás
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Oh, Boy!* A Michael Jackson-mítosz
• Kozma György: Yoko Ono tüzet kér Videó-performence-ek a Galéria 56-ban
• Antal István: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
• Huhtamo Erkki: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Veszett Kutya és Glória
• Sneé Péter: Játékszerek
• Hegyi Gyula: Fehér sivatag
• Turcsányi Sándor: Abszolút kezdők
• Turcsányi Sándor: Kampókéz
• Barotányi Zoltán: Kőbunkó
• Tamás Amaryllis: Egy meg egy az három

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szem

Nevelős Zoltán

A hongkongi születésű Pang ikrek Bangkokban készítették első közös játékfilmjüket 1999-ben. A Bangkok Dangerous egy süketnéma bérgyilkos szívszaggató történetét mesélte el elegyítve Wong Kar-wai Csungking expresszének képi trükkjeit és atmoszféráját John Woo érzelmes-véres akcióoperáinak látványosságával, míg a történet szerelmi szála erősen a Leon, a profira hajazott. A sokkolóan brutális képsorokat is tartalmazó film inkább irritálóan mesterkélt, mintsem bármilyen szempontból izgalmas darab volt, egzotikumának és divatos tematikájának hála mégsem szerepelt rosszul az európai és amerikai fesztiválokon.

A szem hasonlóképp sikerfilmekből összeollózott darab, de a Bangkok Dangerousszel ellentétben egyáltalán nem rossz. Egy fiatal, vak lány szaruhártya-átültetés után látni kezd – ráadásul többet a szokásosnál: látja a halottakat is, mint a kissrác A hatodik érzékben, sőt egy idő után rájön, hogy jövendő tragédiákat is képes előre látni, ami a Végső állomás alapötlete is. A lány elindul hát (a rá szemet vető fiatal doki társaságában), hogy felkutassa egy thaiföldi kisvárosban azt a halott lányt, akinek a szemét megkapta, és akinek még maradt valami elintézetlen ügye e világon (itt A hetedik érzék és A kör köszönnek vissza). Ha azonban az eredetiség kérdését félretesszük, a film minden téren a „jó” kategóriába esik: a képek gyönyörűek, a cselekmény elegánsan lassú ritmusa végig összhangban marad a titkok izgalmas kibontakozásával, a történet építőkockái végül kerek egésszé állnak össze, a kísértetes jelenetek pedig hátborzongatóak – akkor is, amikor nem a háttérben életlenül látszó alakról van szó, hanem egy korábban ismert szereplőről derül ki, hogy már „odaát” van.

A szem ugyanakkor időközben „eredetivé” is vált, az ikrek ugyanis az idén el készítették A szem 2.-t, amely más szereplőkkel variálja tovább a formulát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/07 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1962