KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/május
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lillian Gish
MAGYAR FILM
• Báron György: Auschwitz működik Beszélgetés Jeles Andrással
• Balassa Péter: Jeles napok Egy kiállítás lapjai
• Gelencsér Gábor: Kép nélküli film Jeles András
• Forgách András: A megszólalás előtt Jeles András
• Kovács András Bálint: J. A. három mondata Jeles András

• Székely Gabriella: Semmi sem végződik jól Beszélgetés Otar Joszelianival
• Hirsch Tibor: Lőj a gyertyatartóra!
• Turcsányi Sándor: Egy crô-magnoni Párizsban Leos Carax filmjeiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hol vannak a tulipánok? Berlin
KÖNYV
• Ardai Zoltán: A sehonnaiak Őrségváltás
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Oh, Boy!* A Michael Jackson-mítosz
• Kozma György: Yoko Ono tüzet kér Videó-performence-ek a Galéria 56-ban
• Antal István: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
• Huhtamo Erkki: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Veszett Kutya és Glória
• Sneé Péter: Játékszerek
• Hegyi Gyula: Fehér sivatag
• Turcsányi Sándor: Abszolút kezdők
• Turcsányi Sándor: Kampókéz
• Barotányi Zoltán: Kőbunkó
• Tamás Amaryllis: Egy meg egy az három

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nem félek

Kovács Marcell

 

A bugyiban matató tinihorror kötelező frivolságával szemben a gyermekkor rémségeit bemutató filmeket mindig szomorú pátosz hatja át. A gyermeki tisztaság elvesztéséről mesélő történetek egyszerre siratják és sírják vissza a felnőttek korrupt világáról mit sem sejtő naiv ártatlanságot. Nem kevés kockázatot rejt a műfaj, a csillogó szemű, gyanútlan szereplők könnyen áldozatul eshetnek az érzelmek ábrázolásában túlzott mohóságra hajlamos filmkészítői buzgalomnak.

Gabriele Salvatores izgalmasan induló filmjében a veszély fogalmát még alig ismerő, ám annál kíváncsibb Michele játék közben egy közeli tanyán letakart gödörre bukkan, és a gödör mélyén mozgásra lesz figyelmes. A horrort ígérő bevezetésből azután társadalmi drámába oltott thriller kerekedik, az olasz hagyományoknak megfelelően erős hangsúllyal a sanyarú családi körülményeken. A kilátástalan dél-olasz valóság érzékletes képe apró, de beszédes részletekből rajzolódik ki, miközben szinte megvakítja a szemet a szikrázó napfényben fürdő tájak csodálatos látványa. Malick és Kiarostami végtelen mezőit járja a fülledt melegtől kába kamera, és A vadász éjszakája mintájára egy-egy csendesen figyelő állat álomszerű közelijén pihen meg rendre útközben.

A szokatlan környezet és annak meseszép bemutatása teszi Salvatores filmjét emlékezetessé. A titokzatos indulás után egyre kiszámíthatóbb irányt vesz a történet, a sejtelmes mese világába mind jobban betolakodik a realitás. A kerek szemekkel bámuló néző kezét félidőben megragadja a rendező, és egy másik filmet kezd neki vetíteni, amely már osztályellentétekről, megélhetési bűnözésről szól, és nem a legügyesebb akciófilmes eszközökkel. Végül pedig egy olyan meglepő és szájbarágós befejezést mutat, ami nélkül mindketten jobban jártak volna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/03 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1851