KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/május
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lillian Gish
MAGYAR FILM
• Báron György: Auschwitz működik Beszélgetés Jeles Andrással
• Balassa Péter: Jeles napok Egy kiállítás lapjai
• Gelencsér Gábor: Kép nélküli film Jeles András
• Forgách András: A megszólalás előtt Jeles András
• Kovács András Bálint: J. A. három mondata Jeles András

• Székely Gabriella: Semmi sem végződik jól Beszélgetés Otar Joszelianival
• Hirsch Tibor: Lőj a gyertyatartóra!
• Turcsányi Sándor: Egy crô-magnoni Párizsban Leos Carax filmjeiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hol vannak a tulipánok? Berlin
KÖNYV
• Ardai Zoltán: A sehonnaiak Őrségváltás
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Oh, Boy!* A Michael Jackson-mítosz
• Kozma György: Yoko Ono tüzet kér Videó-performence-ek a Galéria 56-ban
• Antal István: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
• Huhtamo Erkki: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Veszett Kutya és Glória
• Sneé Péter: Játékszerek
• Hegyi Gyula: Fehér sivatag
• Turcsányi Sándor: Abszolút kezdők
• Turcsányi Sándor: Kampókéz
• Barotányi Zoltán: Kőbunkó
• Tamás Amaryllis: Egy meg egy az három

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Baráti kör

Csejdy András

 

A latintanárom mondta, mikor kellemes karácsonyi ünnepeket kívánt neki az osztály, hogy kellemes a lábvíz, édes gyerekeim, az ünnep vagy boldog, vagy semmilyen. Latinul speciel sohase tanultam meg, a karácsony viszonylag boldog, vagy semmilyen, lábvizet nem veszek, viszont megtanultam értékelni, ha valami legalább kellemes. Esték, teszem azt, a mostani vénasszonyos nyárutó, néha egy film. A Baráti kör például. Három ír kisvárosi lyánykáróm szól a történet, osztálytársak és barátnők, az egyik árva, a másik molett, a harmadik gyönyörű és nagyravágyó. Halljuk a narratív flashbackben a mesemondó hangját, amint pár röpke percben felskicceli azt az 1949-es társadalmi, családi hátteret, amelyhez a regényírónak gyaníthatólag százoldalak kellettek, hogy aztán ügyes húzással és huszáros vágással az egyetemi tanulmányok megkezdésétől beszélje el, miként alakul az életük az ötvenes évek vége felé, Dublinben. Lehet, hajmeresztő állítás, mégis megkockáztatom: alapvetően ugyanúgy, mint Budapesten. Mert igaz, hogy itthon szorgos kőműves kezek retusálták a golyóütötté házfalakat és börtönudvarokon hóhérok szolgáltatták a népköztársaság igazát, a kortárs generáció nagyja mégis leginkább azzal volt elfoglalva, hogyan veszíthetné már el a szüzességét, milyen ruhát vegyen fel a szalagavató bálra és mennyit vigyen tovább vagy/és tagadjon meg szüleik világából. Hogy milyen történelmietlen ez a párhuzam és faramuci a hasonlat, onnan is kiderül, hogy ott a mozik a Rakpartont adták meg a Haragban a világgalt, az arisztokrata dandynek képes házassági magazinból választott tehetős mátkát a család, és a lázadás vallási, legfőképpen pedig szexuális természetű volt. Mindazonáltal ez a szentimentális történet annyira plasztikus, megformált, olyan zökkenőmentes és stílben tartott, hogy Európa másik, szerencsétlenebb peremén is, évtizedek múltán akár magára vonatkoztathatja a néző. Ami szerintem becsületes teljesítmény. A film különben nem egy nagy durranás. Mert az akció, ez pedig kellemes. És a maga nemében hibátlan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/11 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1691