KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/május
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lillian Gish
MAGYAR FILM
• Báron György: Auschwitz működik Beszélgetés Jeles Andrással
• Balassa Péter: Jeles napok Egy kiállítás lapjai
• Gelencsér Gábor: Kép nélküli film Jeles András
• Forgách András: A megszólalás előtt Jeles András
• Kovács András Bálint: J. A. három mondata Jeles András

• Székely Gabriella: Semmi sem végződik jól Beszélgetés Otar Joszelianival
• Hirsch Tibor: Lőj a gyertyatartóra!
• Turcsányi Sándor: Egy crô-magnoni Párizsban Leos Carax filmjeiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hol vannak a tulipánok? Berlin
KÖNYV
• Ardai Zoltán: A sehonnaiak Őrségváltás
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Oh, Boy!* A Michael Jackson-mítosz
• Kozma György: Yoko Ono tüzet kér Videó-performence-ek a Galéria 56-ban
• Antal István: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
• Huhtamo Erkki: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Veszett Kutya és Glória
• Sneé Péter: Játékszerek
• Hegyi Gyula: Fehér sivatag
• Turcsányi Sándor: Abszolút kezdők
• Turcsányi Sándor: Kampókéz
• Barotányi Zoltán: Kőbunkó
• Tamás Amaryllis: Egy meg egy az három

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Thierry Jonquet: Tarantula

Bőrbörtön

Roboz Gábor

A szűk körben ismert francia író lektűrje a megszállottság feszes története.

Az orvostudomány újabb és újabb eljárásai nem csupán a kórházsorozatok készítõi számára szolgálnak kimeríthetetlen ihletforrásként: az efféle fejleményekre fogékony alkotók hamar rájöttek, hogyan kamatoztathatják a klinikai közeg vívmányait különféle tudományos-fantasztikus, melodrámai vagy bûnügyi történetekben. A klónozás, a szívátültetés és a tágabb értelemben vett szervdonáció mellett a plasztikai sebészet beavatkozásai is olyan procedúrák, amelyek sikerrel hasznosíthatók a fikció területén, kivált a személyazonosság problémájának gyakran kitüntetett figyelmet szentelõ bûnmesékben. Az arc, illetve a test átszabásának cselekményeleme persze nem kizárólag szökött fegyencek vagy új külsõ álcájában nyomozó hõsök sztorijaiban jelenik meg: a két éve elhunyt Thierry Jonquet 1984-ben boltokba került Tarantulája is arra példa, hogy a szóban forgó eljárás értõ felhasználása fifikás dramaturgiájú történetek megfogalmazására is lehetõséget teremt.

A francia Gallimard kiadó több mint hatvan éve indított, Série Noire névre keresztelt könyvsorozata tekintélyes amerikai hard-boiled szerzõk klasszikusai mellett olyan hazai írók munkáit rendezi sorba, akik a hagyományos vonalvezetésû krimik és thrillerek mellett alkalmanként a nehezebben meghatározható bûnregény területére tévednek. A többek között a BoileauNarcejac páros (Szédülés) és Sébastien Japrisot (Csapda Hamupipõkének) bizonyos munkáival illusztrálható kategória tagjai gyakorta nyugtalanító hangulatú sztorikat építenek alig néhány szereplõ köré, és egy rejtély lépcsõzetes feltárása vagy a külsõ konfliktusok halmozása helyett vagy mellett szívesebben idõznek a szereplõk elméjében, és az olvasót is szeretik bizonytalanságban tartani az egyes események pontos jelentését illetõen.

A száz oldalnál nem sokkal hosszabb Tarantula (ami eredetileg a fent említett sorozat tagjaként került kiadásra, és az életmû egyetlen angol nyelvû publikációt is megért darabját jelenti) legnagyobb pókja valójában maga a szerzõ, aki az olvasó fokozatos behálózására törekszik. Elõször elkezd mesélni egy történetet a komoly nimbusszal övezett plasztikai sebészrõl, aki otthonában rejtegeti szemrevaló feleségét, a nõ pedig a szobájába épített hangszórókon keresztül kapott parancs hatására bizonyos idõközönként szexuális szolgáltatást nyújt idegeneknek egy garzonban, miközben a férje a szomszéd lakásból kukkolja. Hamarosan megismerünk egy kisstílû bûnözõt is, aki egy sután véghezvitt bankrablást követõen egyik cimborája tanyáján kénytelen meghúzni magát; Jonquet aztán elkezdi szõni a harmadik szálat is, amelyben a most egyes szám második személyben megszólaló narrátor egy koromsötét helyiségbe láncolt fiatal testi-lelki tortúrájáról számol be.

Az író tehát a nyomasztó atmoszféra megteremtése mellett, a karcsú terjedelem ellenére több cselekményszálat is futtat, amelyek egymáshoz való viszonya jó ideig tisztázatlan marad. A szûkebb fikciós világot felépítõ történetekben persze aligha lehet az utolsó oldalig titokban tartani az olvasó elõtt minden fordulatot, Jonquet mindenesetre becsülendõ elszántsággal tart vissza bizonyos kulcsfontosságú információkat, ameddig csak lehet. A szerzõt érezhetõen elsõsorban az erõs alapötletben rejlõ potenciál kiaknázása foglalkoztatja, annyira, hogy csak kevéssé törõdik magával a prózával: nem mozdul el a mellébeszélést hivatalból nélkülözõ ponyvaszerzõk esetenként szigorú és stílusértékû minimalizmusa felé, inkább beéri a jórészt feltûnésmentes megszólalásmóddal. Ez azonban nem sokat von le a Tarantula értékébõl: Jonquet precízen szerkesztett kisregénye olyan idõtálló lektûrélmény, amilyet egykor az Albatrosz könyvek szériájának legsikerültebb képviselõi nyújtottak.

Cartaphilus Kiadó, 2011.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 48-48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10769